Hogyan tegyem magam túl ezen az egészen?

Nos, ez az egész 12 éves koromban kezdődött. Akkor már megvolt ez a koreai mániám, ez miatt regisztráltam egy olyan oldalra, ahol a világ minden részéről regisztráltak. Ez így jó volt nyelvtanulás céljából, és beszélgethettem koreiakkal. Írtam egynek, aki nagyon kedves volt, iszonyatosan sokat beszéltünk, miattam maradt fent hajnali 4-ig (időeltolódás). Mivel kicsi voltam, véletlen 16 évesnek regisztráltam magam, amit észre sem vettem. Most pedig 14 éves vagyok, és nem sokára lesz 3 éve, hogy beszélünk. Nagyon megkedveltem, de az életem elég bonyolult, és ő meg ugye dolgozik már, ugyanis 32 éves. Igen, tudom, buta vagyok, és mindenki azt fogja írni, hogy egy pedofil, én pedig egy sarki, és abban sem lehetek biztos, hogy ez ő. Viszont ez nem igaz. Pár hónapja elkezdtünk máshol beszélgetni, olyasmi mint a facebook. Ez miatt jöttem rá, hogy ő nem egy fake, ez tényleg 100 százalék, és mivel nem tudja (valószínűleg) a pontos koromat ne hiszem, hogy az lenne. A testemről nem raktam fel képet természetesen, csak arcfotók, a pedofil meg másra megy. És sajnos az oldal azt jelzi neki ki, hogy 18 éves vagyok. Nem rég. kb egy hónapja azt írta, hogy tudom-e, hogy jó férfi akar hozzám lenni. Én meg írtam, hogy tudom, és nagyon jó barát. Ő pedig rákérdezett, hogy csak barát-e. És ez itt elég bonyolult volt, és végül megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, én meg mondtam, hogy megpróbálhatjuk. És tudom nem helyes, tudom butaságot csinálok, tudom el kéne felejtenem, de én nem birom. Én nem tudom ilyen könnyen elfelejteni ezeket az éveket. Annyira sokszor volt az, hogy csak ő állt mellettem, még a szüleim se, csak ő. És tudom, nem ismerhetem, ez internet, interneten mindenki tud bárki mellett állni. Annyira sokszor van az, hogy nem ír vissza, sokat dolgozik, nincs mellettem, és én befordulok. Akkor kész vége. 2 hete írtam neki hogy ezt be kell fejezni, mert én ezt így nem birom, (ugyanis nem volt velem, azt hittem birom nélküle). A telefonom el van romolva, nem tudom megnézni, hogy válaszolt-e mert a sim kártya nélkül nem lehet. Írtam neki ezen az oldalon a mobilom miatt, és fent volt, de meg se nézte, viszont most be tudtam állítani nem rég, hogy 14 vagyok. Azt hittem bírni fogom, el tudom felejteni, úgysem lehet ebből semmi, még kicsi vagyok, neki olyan dolgokra van szüksége, amit én nem tudok neki megadni, ráadásul Koreában él. Nincs felesége, se gyereke, mert nem tud így élőben annyira elviselni valakit huzamosabb ideig, vagyis zárkózottabb, neki kell idő egyedül. Nem birok ebből kilábalni, a szüleimmel nagyon rossz a kapcsolatom, barátaim vannak, és én rontok el mindig mindent, én vagyok a hibás, hogy túl közl engedek mindenkit magamhoz. Mármint nem mondtam el neki durva személyes dolgokat, mégsem ismerem annyira... Szükségem van rá, és nem szeretném, hogy legyen. Nagyon köszönöm a válaszokat, és hogy végigolvastátok! 14/l 32/f