Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tegyem túl magam ezen az egészen?
Már jó pár éve nincs párom(Fiú vagyok) és egyre jobban veszem észre magam azon hogy stresszesebb vagyok suli család és az élet miatt és azt érzem minden egyes percel lemaradok az életről
Ahogy látom az utcákon a párokat akik boldogak ahogy ezernyi filmben látom(bár tudom hogy ez csak egy FILM) a sok boldog párt olyan magányosnak érzem magam pedig egyátalán nem hiszem hogy sokat kérek vagy várok el, szimplán csak szeretnék megismerni,beleszeretni egy számomra vonzó (itt se várok sokat) lányba akinek mindent megadnék ami tőlem telik.Csak arra várnék hogy valaki szeressen végre átöleljen csókoljon.
Nem hiszem magam rondának kondizni is járok sok mindenről lehet velem beszélgetni kedvesnek gondolom magam és titokzatosnak is kissé mégse vettem soha észre hogy bármely lánynak bejönnék vagy szeretne megismerni vagy valami.
Egyre többet gondolkozom azon hogy miért vagyok magányos aminek tudom is egy részét de a másikra nem tudok rájönni és órákig gondolkozom az egészen az életen hogy lemaradok mindenről és néha már olyan kuszaság van a fejembe és ilyenkor olyan lelki rosszullétet élek át ami néha már sok és nem tudom mit kéne tennem ellene :(
Igazából a kérdésem akik ehez hasonlót éltek/éreznek mit tesznek ennek enyhítésben vagy hogyan lehetne ezen segíteni és ők hogyan láboltak ki az állapotukból?
Köszönöm ha elolvastátok és még értelmes választ is adtatok rá :)
válasza: válasza: válasza:Még nagyon fiatal vagy, nem késtél le semmiről, ne aggódj :) Szerintem a 16-17 év körüli kor lenne általánosságban optimális ahhoz hogy a fiatalok komolyabban ismerkedni kezdjenek, nem is értem mi ez hogy manapság 12-13 évesen kezdik a járást, amikor még gyerekek, ez nem termászetes. Egész biztosan vannak még rendes, normális, kedves lányok akiket nem csak a buli érdekel. Valószínűleg a kisugárzásodban is megmutatkozik ez a bizonytalanság és kétségbeesettség, a nőknek általában nagyon jó az intuíciója, és még ha nem is mutatod ki, talán tudat alatt mégis kiérzik hogy rosszul érzed magad. És nem mindenkinek az az álma hogy másoknak segítsen kilábalni a gödörből. A tinédzserek nagy része nemtől függetlenül főleg felszabadult szórakozásra vágyik. Meglátod, sokkal könyebben kitűnnek majd a jó tulajdonságaid, ha sokat mosolyogsz, magabiztosság és nyugalom sugárzik belőled, de ez csak akkor sikerül, ha nem engeded hogy negatív gondolatörvények húzzanak a mélybe. Ha legközelebb megint rádtörnek a kusza gondolatok, egyszerűen parancsolj álljt nekik, tereld el őket, gondolj olyan dolgokra amiket szeretsz, amik felvidítanak, mert ellenkező esetben csak saját magadat bántod ha megengeded hogy eluralkodjon rajtad a kétségbeesett káosz. Értékes ember vagy, függetlenül attól, van-e barátnőd vagy nincs, ezt tudatosítsd. Ha 17 évesen nincs párkapcsolatod az egyáltalán nem nyomi, nem maradsz le semmiről. Gondolj arra hogy még mindig jobb ha nincs senkid mintha valami hülye kiscsaj menne az agyadra. Elsősorban a fejedben kéne rendberakni a dolgokat, és elérni hogy egyedül se érezd magányosan magad, mert hidd el, nincs szükséged másokra a boldogsághoz. Az a legszebb amikor két boldog ember még magasabb szintre emeli a közös boldogságot :) Ajánlanék könyveket, nem feltétlenül csak ebben a témában, az élet minden területén jól jöhetnek:
Osho - Szerelmesen
Rhonda Byrne - A titok
Maxwell Maltz - Pszichokibernetika
Na és végül egy általános sikerkalauzként nagyon jól jöhet Bryan Tracy Phoenix szemináriuma, ami hanganyagként is megvan a piacon, de itt van hozzá egy link [link] olvasgathatod :)
Sok sikert, és fel a fejjel :)
23/N
Kedves utolsó.
Nagyon szépen köszönöm a válaszod és pár dologgak lenne itt ellenvetésem ..
A kisugárzásom teljesen normális nem nagyon húzom fel magam dolgokat teljesen nyugodt vagyok egész nap mosolygok ismertető jelem is egyben sok embernél és teljesen magabiztos vagyok megvagyok elégedve magammal félig meddig.Ez lenne az egyik.
A másik meg lehet még fiatal vagyok de azaz a kor amit pl majd az unokáimnak mesélek hogy mennyi hülyeséget csináltunk stb és jelenleg kb semmit sem tudnék mondani.Lehet hogy fiatalanak vagyok de ez a kor szerintem a legelnyomóbb is egyben az emberi életben egyszóval a legmegterhelőbb.Az meg hogy még "nem vagyok elég idős" a párkapcsolatokhoz az nem kor hanem inkább érettség kérdése.
Tehát szerintem 14 éves kortól már lehet érett kapcsolatokat kialakítani persze ha mind2 fél érettebben is viselkedik.16 meg 17 évesen már pláne.
És az egészre rátesz hogy barátaim sem akadnak nagyon ami nem is lenne probléma mert életmódom is inkább az a magányos farkas féle de nincs 1 igaz barátom se aki bárhova eljönne velem vagy egyátalán tudnék vele ilyenekről beszélgetni.
Egy szóval teljesen magányos vagyok :/
válasza:Kedves kérdező :)
Nem mondtam hogy nincs meg a korod a párkapcsolathoz, de még nem is maradtál le sokról... Én csupán a 12-13 évesek túlbuzgóságát kritizáltam :)
Na és ha ilyen mosolygós, kedves, magabiztos fiő vagy, hogyhogy nem sikerül barátkozni sem? Nem hinném hogy olyan hibbant mindenki a környezetedben hogy érdemtelennek tartanának a barátságukra. Te is lehetsz kezdeményező a barátkozásban, biztos vannak jófej ismerőseid, nyithatsz feléjük te is.
Továbbra is úgy gondolom hogy az ajánlott könyvek jó olvasmánynak számítanak, szerintem jót tenne neked, szuper dolgok vannak bennük ;)
Kedves utolsó
Na látod ez itt a baj.Az ismerkedés.Ha csak ketten vagyunk és tudunk egymással beszélgetni akkor semmi gond de mikor ott vagy egy társaság 7-8an nem mehetek csak úgy oda és hülyéskedni velük.Az a baj hogy furcsa ember vagyok.Akiknek tetszene az életfelfogása nem tudok barátkozni velük mert nem egy az érdeklődési körünk
Viszont vannak akikkel tudok mindenről beszélni de mégis túl feszengve csak a tanulásnak szentelve élik életüket amit elképesztően utálok és el is ítélek egyrészről és feszélyezve érzem magam köztük nem tudok kibontakozni
És egyszerűen nem találok olyan embert,lányt,fiút,társaságot akik az arany középút lennének.Tényleg csak egy barátra és egy barátnőre vágyom semmi többre de igazából ahogy írtam egy barátnő bőven kielégítené minden vágyam lenne végre vki akinek bármit elmondhatok és bármiről beszélhetők
Sejtem hogy ez a sok stressz sok gondolkozás abból adódik hogy nem tudok sose senkinek kibontakozni elmondani érzéseim gondolataim mert nincs rá senki alkalmas ismerősöm :/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!