Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebben a helyzetben mi lenne a jó? (HOMO)
A kapcsolatunk úgy indult, hogy egy óvodába, majd egy osztályba jártunk. Főleg az utóbbinak hála nagyon sokszor láttuk egymást a tesi öltözőbe, az uszoda öltözőjébe meztelenül is. Aztán februárban valahogy (persze életkori szabályok kijátszásával) regisztráltunk egy társkeresőn, ahol elkezdtünk chatezni, majd tavalyelőtt márciustól már iskolán kívül is találkozgatni. Május 15-én lett hivatalossá téve a kapcsolatunk.
Tavaly, alig pár nappal a tanév vége után lehetőségem nyílt kiköltözni Németországba a szüleimmel, miután apu álláspályázata sikeres volt és állásajánlatot kapott a cégtől. Anyu nővér volt Magyarországon, főleg idősekhez járt ki. Itt pedig egy háziorvos mellett dolgozik asszisztensként. A szállást az első negyedévben apunak a munkáltatója biztosította, majd albérletbe költöztünk.
Nagyon nehéz volt számomra a költözés, miután már akkor volt egy közel 14 hónapos kapcsolatom egy fiúval, akiről tudtak, és akit elfogadtak a szüleim. A szülei tudnak a fiú másságáról, ill. arról is, hogy mi együtt vagyunk. A fiú speciális helyzete (lejjebb kifejtem ezt) miatt pláne nem fogadták kitörő örömmel a mássággal kapcsolatos bejelentését. A kiköltözést követően távkapcsolatban folytattuk, majd karácsonykor és húsvétkor találkoztunk.
Holnaphoz egy hétre lesz a 17. születésnapom és hat nap múlva jön ki hozzám. Szeretnék vele minél több időt eltölteni. Az elmúlt napokban többször felmerült, hogy milyen jó lenne, hogyha kiköltözne hozzám. Mindketten szeretnénk és a szüleim is benne lennének.
A nagyobb problémát az okozza, hogy a fiú agyvérzéssel született, két szívműtétje volt (szívritmus-szabályozóval él), magas vérnyomásos és cukorbeteg valamint a bal lába kicsivel rövidebb a jobbnál, ill. a bal kezén a mutató- és gyűrűs ujjának a felső harmada nem teljesen fejlődött ki. Emiatt a szülei – érthető módon – nagyon féltik őt. Ebből kifolyólag fogalmunk sincs, hogy miként tudnánk felvetni nekik a költözést. A másik probléma, hogy félévvel fiatalabb nálam, vagyis ő januárban lesz csak 17 éves.
Szakítás eszembe sem jut, mert nagyon szeretem. Nem vagyok a távkapcsolat ellen, de mégis csak szeretnék vele minél több időt együtt tölteni.
Mit tennétek a helyükben? Hogy kellene felvetni a szüleinek a kiköltözés lehetőségét? Ti belemennétek ilyen esetbe, hogy a gyereketek kiskorúként külföldre költözzön a párjához és annak szüleihez? Vagy hagyjuk, míg ő is betölti a 18-at (még másfél év) és majd utána?
17F/16F
válasza:#1
Építő segítségedet, tanácsodat köszönöm, de mellé lőttél. Már kiírtam a kérdésemet, amikor ráleltem a másikra.
válasza:#Kérdező
Ha tényleg igaza van az #1-nek, ha nem, akkor is úgy gondolom illik legalább nagyjából korrekt választ adni a feltett kérdésre.
Ha a távolságból indulunk ki, akkor ma már az internet és az okos telefonok világában élve a távkapcsolat megoldható. Ez mi sem bizonyítja jobban, hogy 1 éve ti is így vagytok a sráccal. Az életkorotokból is adódóan teljesen érthető, hogy miért kevesled azt az időt, amit együtt tölthettek. Nagyon szép gondolat, hogy költözzön ki hozzátok. Alapvetően a szülők is boldognak akarják látni a gyermeküket. A ti helyzetetek azért rosszabb, mert a barátod több olyan betegségben szenved, ami egyenként is kockázatos, nemhogy együtt.
Az ő helyzetében a szülők féltései jogosak. Emiatt a beleegyezésük erősen kérdéses. Ráadásul viszonylag sűrűn kell vagy kellhet hordani őt kardiológushoz és dietetikushoz kontrollra, ami nehezen maradna megoldható, hogyha az orvosa Magyarországon, ő pedig Németországban lenne. Persze az is lehetne előny, hogy anyukádnak van egészségügyi ismerete, mint végzett nővér.
Szerintem egy próbát megér. Ameddig kint lesz, beszéljétek meg, amennyiben lehetséges, akkor együtt gyertek vissza és beszéljetek a szüleivel. Lehetőleg úgy, hogy legalább anyukád és/vagy apukád is legyen jelen, hisz te is kiskorú vagy még és az ő felelősségük vagy és az ő felelősségük lenne a párod is.
Én ezt a kérdést két irányból közelíteném meg.
Négy fiúgyermek édesanyja vagyok. A legkisebbik sajnos méhen belüli agyvérzéssel és csípőficammal született.
Nézzük a szülői oldalt. Annak a híve vagyok, hogy minden szülő azért vállaljon első sorban gyereket, mert szereti a gyerekeket. Másodsorban ne önző módon csak a saját félelmeit vetítse ki a gyerekeire, hanem tartsa szem előtt a gyereke boldogságát. Természetes, hogy a gyermeke egészségét is szem előtt kell tartsa a szülő, de sokszor e kettő összefügg.
A ti eseteteket beárnyékolja az, hogy a párod több betegségbe szenved, ami joggal ösztöni arra a szülőket, hogy fokozottabban figyeljenek rá oda (ezt nagyon helyesen te is elismered). Az is igaz, amit a #3 ír, hogy mivel anyukád ápolónő, talán rugalmasabbak is lehetnek a szülők, mert tudják, hogy jó kezekben van a gyermekük.
A párkapcsolat kezdete és annak megélése a ti korotokba és helyzetetekben nagyon nehézkes. Egyrészről azért, mert homoszexuális kapcsolatról van szó, amit bár kint jobban elfogadnak, mint itthon, de ott sem olyan mértékben, mint ezt itthon próbálja a sajtó sugallni, főleg a kisemberek körébe, mert a politikai elit nagyobb része pozitívan kommunikál. (Tudom, mert az öcsém is meleg és kint él Németországba a párjával már 5 éve.)
Szerintem beszéljétek meg a szüleiddel, a pároddal és lehetőleg mielőbb egyeztessetek a fiú szüleivel is. Mindketten kiskorúak vagytok. Saját keresettel nem rendelkeztek. Ez sem elhanyagolható dolog.
válasza:"Ti belemennétek ilyen esetbe, hogy a gyereketek kiskorúként külföldre költözzön a párjához és annak szüleihez?"
Semmiképpen.
"Vagy hagyjuk, míg ő is betölti a 18-at (még másfél év) és majd utána?"
Ha annyit nem bír ki egy kapcsolat, akkor úgysincs semmi értelme.
Ennek meg eleve nincs.
#3 (Szabó T. Gábor 1950; ma 17:06)
Nagyon szépen köszönöm a válaszod.
#4 (Vik.toria.81; ma 20:54)
Nagyon szépen köszönöm, hogy mint gyakorlott édesanya írtál nekem választ.
#5 (anonim; ma 20:55)
Már most 12 hónapja lényegében távkapcsolatban vagyunk, ami mindkettőnknek kevés. Az, hogy ő most januárban töltötte a 16-ot és majd 2025-ben lesz nagykorú, igen az másfél év, de mivel tanév közben van, arra még rá kell számolni majdnem fél évet. Ez pedig már 2 év, az elmúlt 1 évvel együtt 3.
-Kérdezőként:
Én is nagyon szeretném, de ő még nálam is jobban. Mindig azt mondja, hogy túl üres minden nélkülem. (Én is sokszor érzem azt) Persze megértem a szüleit. A helyükben én is félteném a gyerekemet. Ráadásul most is bő 1 hónapot itt lesz (július 22-én jön és augusztus 27-én megy.) Felmerült bennünk is azaz opció, hogy 1 héttel előbb hazamennénk és anyu megpróbál beszélni a szülőkkel, de ő is azt mondta, hogy kockázatosnak érzi a dolgot, mindamellett, hogy vállalná is, mert talán még jót is tenne a páromnak a levegő- és környezetváltozás.
Nagyon szeretem a barátomat és szeretnénk minél több időt együtt tölteni. Ő az, aki először felvetette a kiköltözést, miközben tudatában van a betegségének és annak is, hogy a szülei ebből kifolyólag a testvéreinél is jobban féltik őt. Én azt gondolom, hogy a szülei reakciója, hozzáállása is jogos.
A párom a coming outon (előbújás) túl van, amivel a betegsége és a magyarországi helyzet miatt fokozott kockázatot vállalt. Amikor mi összejöttünk és apránként felvállaltuk a kapcsolatunkat, akkor is kockáztattunk, hisz tudjuk azért nagyjából, hogy mivel jár otthon ez. Nem mondom, hogy itt Németországban mindenki kitörő tapsviharral fogadja a melegeket, mint amit otthon egyes sajtótermékek próbálnak elhitetni. Az viszont tény, hogy az elfogadottsági valamint megtűrési arány jóval nagyobb.
Igen! A páromnak van egy súlyosnak mondható szívbetegsége, egy cukorbetegsége és vérnyomás problémái vannak. Ezért igenis jobban kell ezekre figyelnie, ill. fokozottabb odafigyelést igényel a szülők részéről is. A véleményem szerint kizárólag erre hivatkozva, zsigerből kizárni annak lehetőségét, hogy kiköltözzön hozzánk és ezáltal elkezdhesse építeni komolyabban az életét, a párkapcsolatát szerintem nem jó. Persze lehet azt mondani, hogy csak 18 hónapról van szó, amit ki kell várni. Csak gondoljuk végig azt, hogy egyfelől tanév közben még országon belül is csak erős indokkal lehet iskolát váltani.
Szerintem (és egyébként ezzel részben anyu is egyetért), hogy egy levegőváltozás, kiszakadás a megszokott környezetből és a partner közelsége is javíthat egy beteg állapotán.
válasza:"kizárólag erre hivatkozva, zsigerből kizárni annak lehetőségét, hogy kiköltözzön hozzánk és ezáltal elkezdhesse építeni komolyabban az életét, a párkapcsolatát szerintem nem jó"
Egyáltalán nem biztos, hogy csak ez az oka, hogy nem engedik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!