Miért ilyen nehéz manapság?

11.

"Cicázásea való lányt találok, az van sok. Na de asszonyt.." :)

Manapság a való életben, a reklámokban és a közösségi média felületein is megfigyelhető, mennyire az arcunkba van tolva a tökéletességig idealizált párkapcsolat jelensége.

Példának okáért a reklámok a fogyasztói társadalmat targetálják, az embereket mindenhol az veszi körül: "Tavaly vetted, de már nem működik? Se baj, dobd el, itt az új és jobb típus, vedd meg helyette ezt!". Én személy szerint ezt a felgyorsult és kényelemorientált mentalitást illetve birtoklási vágyat figyelem meg a párkapcsolatokra vonatkozóan is. "Megtörtént az első veszekedés? Na majd leakasztok a szögről egy jobbat, izmosabbat, okosabbat, stb."

Mivel minden egyre könnyebben elérhető számunkra, mintha idézőjelesen kihalt volna belőlünk az ösztönös törekvés és küzdés vágya az egyéni cél érdekében.

Természetesen nem mondom, hogy a modern kapcsolatok zömének halála a porszívóreklámokra meg a fészbukra vezethető vissza, de úgy gondolom, a minket napi szinten körülvevő negativitás, felgyorsult életmód és az általános komfortérzetre való sóvárgás kezdi kiölni belőlünk a küzdést.

A felgyorsult világ, a közösségi médiák, egyéb médiumok vagy csak simán a társadalom változása áll a dolog mögött. Rengeteg érdekes cikk, videó készült hasonló témákról, hogy miért annyira nehéz/más minden most, a TikTok, Instagram fénykorában.

Korábbi évtizedekhez felesleges viszonyítgatni, hiszen a kultúránk, világnézeteink, politika, közélet is változott azóta.

Nem akarom azt mondani, hogy kiteljesíteni magad, és kifejezni, kinyilatkoztatni az ördögtől való, csak az emberek ezt már túlzásba viszik. Fontosabbak a külsőségek, a szépség már státusszimbólum, mindenki úgy érzi bármit megtehet mert ő azt megérdemli.

Nem állunk szóba senkivel aki szerintünk nem ér fel a mi magas szintünkre, mindenki bénább nálunk, ha sikert ért el nem igazi munkával, vagy szerencséje volt. Stb...

Szentül hiszem amúgy, hogy az emberek ezelőtt is ilyenek voltak. Csak nem voltunk ennyire tisztában vele. És manapság is rengeteg, rengeteg olyan ember van, aki mellett meg lehet állapodni egy életre, szeretetben. De ehhez lenni kell egy típusnak. Olyannak, aki látta és tudja mit jelent szeretetben felnőni, és hogy kell viszonyulni a másikhoz. Hogy segíteni kell egymásnak és megosztani a dolgokat.

Egy olyan generációtól, amit a szülők helyett az internet és az ott garázdálkodó többi tini nevelt fel, nem várhatod el, hogy annyira tudatos legyen, hogy tudja hogyan kell megélni egyáltalán egy kapcsolatot. Sokan a testvérükkel se tudnak kijönni, se a szüleikkel, nem hogy egy idegennel egy életen át.

A probléma szerintem az, hogy nem is próbál senki tisztában lenni magával, és nem is érdekli őket, hogy hogyan kéne viselkedni másokkal egyáltalán a hétköznapokban. Mit érdekli juliskát, hogy illik-e csúful beszélni, ha mellette éppen egy embert temetnek is azt fogja mondani hogy "nem kaptak az öregnek egy nagyobb koporsót baz'meg g'ci"(megtörtént események alapján), amit mindenki hall és ő nem tudja mi rosszat mondott.

Jó, ez kicsit tényleg szélsőséges de van ilyen. Aki nem tud viselkedni önmagában, az veled se fog.

És biztos, hogy ez csak egy réteg. De tény, hogy a világ egyre felszínesebb, és mindenki elvan a problémáival, amiket a mai generáció nehezebben él meg, ezért nem fog a tieiddel foglalkozni. Vagy veled. Nem vagyunk megnevelve. Nem neveltek meg, és eszünk ágában sincs megnevelni magunkat, mert mástól várjuk el, hogy alkalmazkodjon hozzánk. Ha nem tud, akkor jön majd valaki akit megneveltek, és az majd megpróbálja 1000x. Akit ki lehet használni.

Eljtuni a párkapcsolatig sokkal nehezebb manapság, mint megtartani azt.

Pontosan amiatt, mert ha alapvetően okés a dolog kettőtök között összeköltözés után is.

Komoly, egy fedél alatt töltött párkapcsolatban élek, néha elgondolkodom azon hogy mással milyen lenne együtt élni, viszont a randi időszak sokkal szelektálóbb manapság, mint régen.

Ebből adódóan viszont felértékelődik az igaz társ mégtalálásának élménye.

Van aki akkor is kapaszkodik a párjába, mikor már a kapcsolatfüggőségen semmi másról nem szól a dolog.