Rossz dolog az ha valakinek kimarad a szerelem a tinikorából?

Neked is ugyanazt tudom mondani, mint annak a másik 816 embernek, aki már feltette ezt a kérdést ugyanzen az oldalon (és nem mellesleg vissza is lehetne keresni de nem baj, neked is leírom)

Nagyjából óvodás / alsó osztályos korra eldől, hogy ki mennyire szeret ismerkedni új emberekkel, ki mennyire szociális. Ha valaki könnyen veszi az új társaságokat, fiatalon lesznek barátai - akik általában az élethosszig tartó barátok legnagyobb részét adják -, akikkel (fiúk lányok vegyesen) sokszor együtt vannak, mennek ide oda suli után meg minden. Na és ezekből a baráti társaságokból - de leginkább csak bizonyos idő után - válnak ki az első szerelmek és kapcsolatok. Mikor már van mögöttetek akár több évnyi barátság, és szeretnétek egymást ettől jobban, személyesebben megismerni.

Nekem pl mindig is gondot jelentett az ismerkedés (mondjuk nekem jó okom van/volt rá, hogy miért vagyok visszahúzódó, de erre most nem térnék ki), ezért nem nagyon tapasztaltam meg az ilyen "régi" gyerekkori barátságok kialakulását, és nem is nagyon tudnám elképzelni, hogy valakivel csak úgy barátilag beszélgessek anélkül, hogy bármi is lenne köztünk. Ez viszont már az én saját bajom, és nyilván nem ez a követendő példa, de a lényeget már leírtam. Kb ennyi. De azért mások véleményét is szívesen veszem.

17F

Nem nehéz ismerkedni szerintem és sokat hozzáad az ember önbecsüléséhez, szocializációjához egy párkapcsolat. Arról nem is beszélve, hogy mi fiúk kb mindig kanosak vagyunk ilyenkor, szóval azért jobb szerelmeskedni, mint csak szimplán kiverni.

16F