Mit tegyek ha lehet hogy nagy hibát követtem el?

Nem is mondanám ezt igazán hibának csak nem tudok jobb szót rá. Van egy lány akit ismerek már általános 6. osztálya óta. Ő akkor költözött ide és egy osztályba kerültünk. Nekem akkor is tetszett de nem kerültünk beszélő viszonyba így elengedtem. Éltem az életem meg ő is így a gimi alatt. Eltelt 3 év és végül tavaj úgy hozta az élet hogy egymás mellé kerültünk mivel egy lett a baráti társaságunk. Nekem még jobban bejött így érett fejjel és szívesen elhívtam volna randizni annak ellenére hogy ugye közös a társaság. Azonban megtudtam hogy ha befejezi az ötödévét akkor pestre akar egyetemre menni. Emiatt arra jutottam hogy nem fájdítom a szívemet vagy esetleg az övét is inkább ne kezdjünk bele sem. Viszont tavaly végül egyre közelebb kerültünk egymáshoz és kapcsolat lett a vége. Nagyon boldog vagyok vele viszont továbbra is pestre akar menni. Tudom hogy ez az álma és sosem tántorítanám el tőle igazából bátorítom és bíztatom ahogy tudom. Viszont közeledik az ötödév vége már beadta a jelentkezését is az egyetemre. Próbálom nem mutatni de rettegek hogy elveszítem ha olyan távol lesz (pécs mellett lakunk most). Az nem megoldható hogy vele menjek mert ide köt a munkám és a családomat sem tudom most itt hagyni. Ő távkapcsolatot akar de azokról semmi jót nem hallok. Félek hogy ha bekerül az új egyetemi közegbe többé nem lesz már rám úgy ideje nem szeret majd úgy ahogy most. Azt mondja a távolság nem változtat semmin de én úgy érzem fog. Bűntudatom van mert néha úgy érzem inkább hagyni kellett volna még anno az egészet ahogy akartam mert ez így nagyon nehéz. Mit csináljak hogy ne érezzek így? Van esély arra hogy ne menjen tönkre köztünk minden?