Mikor mondjam el a fiúnak, hogy tetszik?

Sziasztok!

Jöttem a fejleményekkel.

Múlthéten elmentünk arra az iskolai kirándulásra, ott egyik este sikeresen félre tudtunk menni ketten, megkérdeztem hogy mi a helyzet, mondta hogy ez nem megy csettintésre és nem ötperces döntés, de nagyon illedelmesen mondta mindezt. Ugyanúgy kereste a társaságom, adta a jeleket, piszkált… Azóta eltelt több, mint egy hét, és tegnap órák után megkérdezte, hogy lenne e 5 percem beszélgetni. Mondtam hogy persze, félreálltunk, belekezdett a mondandójába, azzal kezdte, hogy nem akar zaklatni, erre mondtam neki hogy csak nyugodtan hiszem en is zaklattam mar eleget. Ezutan mondta hogy gondolkozott, nagyon sokat gondolkozott rajta, és arra jutott, hogy most nem tudna kapcsolatban lenni, és ideje sincsen. Közben látszott rajta, hogy zavarban van és nehezen tudja elmondani a dolgait. Erre mondtam hogy köszönöm, hogy szólt. Ő mondta hogy nem szeretné, ha bajom lenne, erre mondtam hogy nem lesz, ne aggodjon, és mondta még hogy még egy valamit szeretne kérni, hogy maradjunk barátok. Nagyon udvarias volt és aranyos. Erre mondtam hogy ezt én is támogatom. Ezután megöleltük egymást és én elmentem.

Szóval ez lett a mi kis sztorink.

Szerintem ebből később akár lehetne is valami, hiszen még nagyon gyerek fejben a fiú, de ez még változni fog.

Ti mit gondoltok?

Köszönöm! Remélem tényleg így lesz.

Szerintem erre lehet mondani, hogy rosszkor rossz helyen. Vagy valami olyasmi.

De én most cselekedtem. Ha nem csinál ő ezek után valamit, én nem zaklathatom mindig azzal hogy na akkor mi lesz. Ha innentől akar valamit majd, neki kell màr. Én rásegítek, de a főbb részét neki kellene.

Ma kért tőlem tollat xd és köszönt, elkért egy lapot tőlem, és többször is láttam, hogy néz.

Nem értem az embert