Hogy tudnám elérni, hogy szeresen életem szerelme?

Ne haragudj, de 16 évesen ez nagyon elhamarkodott kijelentés.

Vannak más barátaid? Akikkel tudnál erről beszélni?

Kérdező. Tudom milyen egy szerelmi csalódás és szerintem a válaszolók között sokan mások is. Ne hidd hogy akik tanácsot adtak nem járták meg azt a poklot amit most te. Én is azt hittem belepusztulok, de lám kijöttem belőle.

Valamint voltam már a szerelmed helyében is, és tudom állítani hogy ha nem engeded el előbb-utóbb iszonyatosan ijesztővé fog válni a helyzet. Hol volt, hol nem volt egy szakiskola, ahol belém habarodott egy osztálytársam de nem akarta megérteni hogy semmi bajom vele, de őt nem tudom szeretni, és nem is fogom. De ő nem értette meg, és két év elteltével is próbálkozott, és hiába mondtam neki hogy hagyjon békén. Egy idő után idegösszeroppanást kapott és hangulatjavítókkal kezelték a gimnázium végéig. Ha úgy szeretett volna ahogy elmondta nekem akkor összeszedte volna magát és tiszteletben tartotta volna a döntésem mert ez a szeretet lényege. De nem tette és zaklatásba kezdett, mert amit ő csinált nem volt több az önző önsajnáltatásnál. Nem voltak barátai ezért minden bújára meg bajára engem talált megfelelő orvosságnak, (mindezt úgy hogy nem beszéltünk, nem is interaktáltam addigra vele, mert már jó ideje nem értette meg a "hagyj békén" kifejezést. Úgyhogy kérlek értsd meg hogy ettől olyan lehet hetekig minden nap mint a másik, összefolyhatnak a napok a bánatodtól de légy elég erős ahhoz hogy keresztül küzdd magad ezen. Feneketlennek tűnik az a kút amibe beleestél és lehet nem látod hogy kimászol-e velőle valaha, de hidd el hogy ki fogsz. Ne juss el odáig mint az én esetemben az a másik fiú. Nem szégyen elmenni pszichológushoz, ha nem érzed jól magad, sőt sokkal jobb is lenne, ha esetleg úgy érzed tényleg nem bírod tovább egyedül. Pszichológushoz az megy akinek valami problémája van az életben csak nem mindenki teheti meg. Ettől persze nem kötelező meg semmi, de ha az öngyilkosságot fontolgatod akkor igencsak javallott elmenned.