Tényleg létezik olyan, hogy valaki egyszerüen ,,béna a párkapcsolatokhoz"?

Adott egy lány, aki pár hónapja bejön. Imádok vele lenni, tényleg olyan érzés, mintha a másik felemet találtam volna meg valakiben, mert iszonyatosan sok a közös bennünk. Szeretném, hogy egy szimpla barátság helyett egy komolyabb kapcsolat is legyen közöttünk, de ő bizonytalan ebben, mert egy lelkileg instabil állapotban van.

Azt tudni kell róla, hogy élete során elég sokminden traumatizálta. Kezdve azzal, hogy öröobefogadott gyerek, benne van a tudat, hogy még a szülei sem akarták, ez pedig gyakran eszébe jut. A nevelőszüleivel se a legjobb a kapcsolata, rengeteg a veszekedés közöttük, illetve teljesen képtelen megbízni bennük. Ennek az oka az, hogy pár éve rájött arra, hogy nem csak a fiúk után vonzódik, ami miatt eléggé élesen elítélték a szülei, illetve a kollégiumban is kapott nem kevés negatív megjegyzést miatta.

Egyszerűen vágyik a szeretetre, mert a családi körülményekből adódóan nem részesült túl sokban. Emiatt kapcsolatfüggővé vállt az illető, 12 éves kora óta a mai napig (most 18 éves) elérte ez a szerelem téma, nem telt el úgy egy hónap, hogy ne lett volna barátja. Viszont túlságosan is vágyódott a szeretetre, ráerőltette magát olyan emberekre, akik alapjáraton nem viszonozták az érzéseit. Vagy nem éreztek miatta semmit vagy csak szimplán szimpatikusnak találták, de szinte egyikük se volt szerelmes belé, illetve szerintem ő is túlságosan erőltette ezt a szerelem dolgot, az illetők többségét ő maga se szerette, csak a szeretetre vágyott, amit otthon nem kapott meg.

Emiatt ezek rendkívül üres, toxic kapcsolatok voltak, amik eléggé hamar szétmentek pár hónap után, mert az egyik fél részéről (általában a lány részéről) megszűnt a további érdeklődés. Közüllük kimagaslott az, hogy 16 éves korában különösen jóban kezdett lenni általános iskolás osztályfőnökével, aki manipulálni próbálta, a bizalmába akart férkőzni, és mivel a lány ennyire szeretetéhes, amit soha senkitől nem kapott meg, meg is történt. Viszont ez a férfi nem akart semmi komolyat tőle, csak kihasználni akarta, a dolgok pedig végül egy szexuális abózusban csúcsosodtak ki, emiatt mégkevésbé bízik meg bárkiben. Bár nehezebben nyílt meg ezután, de így is volt kapcsolata szinte megállás nélkül, igaz üres mind.

Tavaly májusban azonban megtört a sor, összejött egy olyan sráccal, akit igazából tényleg szeretett, illetve a srác is viszont szerette. Az ő fejében ez ég ,,ideális kapcsolat, 10/11" néven, túlságosan idealizálja az egészet, mert tőle kapta meg elsőnek azt a szeretetet, amit egész életében hajkurászott. Ekkor érezte azt életében elsőnek, hogy valaki tényleg szereti, aki tényleg törődik vele, viszont idén májusban véget ért, azt nem árulta el pontosan mi miatt, csak annyit mondott, hogy az ő hülyeségéből adódóan, mert ,,béna a párkapcsolatokban".

Ezt követően magányos lett, egyedül érezte magát, így összejött egy másik sráccal júniusban, viszont a srác mentálisan nimcs rendben, látszik rajta, hogy komoly gondjai vannak, emiatt pár hónap után zátonyra futott a kapcsolatuk, ekkortájt lettem vele jóban én. Szeptemberben szét is mentek, viszont ekkor elkezdte visszasírni magát előző barátjához, akivel tényleg működtek a dolgok. Azt a boldogságot akarja visszacsinálni, amit az idő alatt megtaláltak. Viszont bejöttem a képbe én, aki tényleg tiszta szívéből szereti, illetve ő is vonzódik irántam, ebben teljesen biztos vagyok. A srác is hajlandó lenne újrakezdeni velena dolgot, így válaszút elé érkezett, de dönteni azonban nem bír hónapok óta.

Arra a boldogságra vágyódik, amit vele megtapasztalt, mert ő voltnaz első ember, aki tényleg igazán szerette. Próbálok érvelni neki amellett, hogy nagyon sajnálom ami vele történt, de az ember életében nem csak egyetlen egy ember van, aki szeret minket, ha ennyire görcsösen ragaszkodik hozzá nem hagyja meg magának az esélyt, hogy továbblépjen. És tudja jól, hogy én is szeretem tiszta szívemből, viszont a negatív tapasztalatok miatt nem bízik ebben, pedig nem adtam a kételkedésre semmi okot.

Az ő fejében az él, hogy ő az egyedüli ember aki szereti, vele minden ideális, az összes többi fiú csak tetteti a szeretetet, és idővel beléun. Egyszerűen nem mer bízni egy új emberben, hiába mutatom meg neki amit érzek és gondolok, egyszerűen ez a csomó dolog ami történt vele traumatizálta. Exétől már kezd egyre jobban eltávolodni, mert egy másik lánnyal túlságosan jóban van, ez pedig nagyon zavarja, féltékenykedik. Szerinte sokkal szebb (ez nem igaz) ez a másik lány és sokkal jobban hozzávaló. Hétvégén ment volna fel a sráchoz Pestre úgy, hogy ott is laszik nála, azonban karanténba rakták, így itthon kell maradnia. A szállás ahová mentek volna azonban már ki van fizetve, így a srác elviszi magával azt a másik lányt. Emiatt végre érzi azt, hogy lehet tovább kéne lépnie, és hagynia, hogy a srác nélküle legyen boldog.

Viszont azt mondja nekem, hogyha le is zárja ezt a dolgot vele, akkor egy jódarabig egyáltalán nem akar kapcsolatba lépni, mivel ő ,,béna a kapcsolatokban". Próbálom győzködni arról, hogy ilyen nincs, attól hogy olyan emberekkel jött össze, akik nem szerették igazán, még ne minősítse le a párkapcsolatban való szerepét, mert mindez partnerfüggő. Én pedig tudom jól, hogy ki tudom hozni belőle a legjobbat, mert még így, hogy kapcsolatban sem vagyunk sikerül felszínre hoznom egy-egy rövid időszakra azt a lelkes, általános iskolás énét, akiről azt hitte, hogy a középiskola ideje alatt elveszett.

Ő maga is látja a bizonyítékokat, hogy ez működni tunda közöttünk, azonban bebeszéli magának, hogy ő képtelen egy kapcsolatot megtartani, próbálja magát arról győzködni, hogy miért ne jöjjön össze velem, mert egyszerűen annyira fél a csalódástól. Elsősorban a közös érdeklődési irány, továbbtanulási szándékok kötöttek össze minket, és állítása szerint egyetemen minden ember olyan lesz, mint én vagy akár ő, akkor már biztos nem fog érdekelni. És hiába mondom neki, hogy bár hasonló érdeklődési körű emberekkel fogunk találkozni, de ugyanolyan emberrel sohasem, mert a személyiségünk egyedi, nincs mégegy ugyanilyen ember, csak hasonló. Azt hozza fel még kifogásnak, hogy nekem még sosem volt kapcsolatom, ne egy ilyen első barátnőt akarjak, ennél jobbat érdemlek.

Minden egyes érv amit felhoz, inkább kifogásnak érződik. Mint aki fejben eldöntötte, hogy van egy srác, aki egyenlő a boldogsággal, az összes többi pedig hazudik neki és nem szereti igazán, egy idő után úgyis csak megunná vagy összetörné. Hiába mutatom meg neki, hogy ez nem így van, és hiába érzi ezt ő is a szívével, az agya egyszerűen azt mondja neki, hogy nem fog működni, mert sosem fog működni senkivel, erre te nem vagy képes.

Szerintetek hogyan tudnám kizökkenteni ebből az állapotból? Hogyan tudnám megmutatni, hogy ez egy fars kép, ami a fejében él? Hogyan tudnám megtanítani vele, hogy merjen bízni az újban, mert nem mindenki csak kihasználni akarja?

Előre is köszönöm a válaszokat!