Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez mindig így lesz?
Szeretnék kérdezni valamit
Őszintén érdekel
Elsősorban lányok véleménye érdekel de mindenkit meghallgatok erről
Szóval, ha valahogy úgymond megtaláltad számodra az igazit amit összetéveszthetetlenül ösztönösen érzel belül, még sok idő után is a történtektől függetlenül, akkor ez a különös érzés mindig így fog maradni?
Nem voltatok együtt de sok mindent átéltetek, különleges romantikus pillanatokat is már az első perctől. Nem akarok nyálas lenni de tényleg amióta először megláttad már akkor különösen felkeltette az érdeklődésed tudat alatt is és azóta amikor csak rágondolsz vagy meglátod, érzed hogy mennyire különleges szerepet foglal el a benned. Egyszerűen felismered az érzést és azt a nagy rajongást magadban vele kapcsolatban és ez hosszú idő múlva is ugyanúgy megvan, akármi is történt. Ez nem fellángolás, biztosra tudod az érzelmeid alapján. Ilyenkor van az hogy észreveszed ezt az egészet magadon és csak tudod hogy neked ő kell, mindig is csak ő fog kelleni igazán, bárki jön is vagy megy nálad. Akkor is csak őt akarod.
Én ebben a helyzetben vagyok. Már kb 2 éve van ez. Menthetetlenül odavagyok egy fiúért mióta csak megláttam. Sok minden történt velünk de addig sosem jutottunk hogy összejöjjünk vagy valami. Igazából mindketten elcse*ettek voltunk és valamiért nem jött össze, nem alakult eléggé. Amikor jönnie kellett volna a nagy varázsnak és áttörésnek, akkor megint megszűnt minden és semmi. De amikor meg adott idő múlva megint közelebb kerültünk egymáshoz, akkor megint a nulláról felépült az egész jött magától minden és nem tudom valahogy éreztem olyankor azt hogy ez annyira különleges és mintha így kellene lennie, van értelme és annyira igaz érzelmek vannak benne. Látszott mindig róla is hogy mi van, szavak se kellettek hozzá. És másoknak is feltűnt ez az egész, kívülállóknak. A fiú nem teljesen tiszta viselkedésű, nem elég érett hogy helyén kezelje ezeket, úgy ismertem ki hogy szereti kiélni magát, sok lánnyal jóban van akik nyomulgatnak rá, de én nem vagyok ilyen lány és igazából nem is akarok beállni a sorba. Nem az én stílusom hogy olvadozzak mint sok kislány. Tartásom van, és még így is nekem jelent a legtöbbet hogy én nem is mutatom ki azokat amik bennem vannak. Ez bennem van legbelül, és változatlan. Nem tudok magammal mit kezdeni. Nem tudom hogy fogjam fel ezt az egészet, okkal van ez így és majd eljön a mi időnk is amikor végre egymásra találunk úgy igazán csak idő kell neki míg megérik rá hogy kellőképp felfogja ezeket, vagy nem tudom, ilyen sablon szövegekkel sem akarom magam áltatni. Sokszor mondják hogy az életben minden okkal történik, és nemigen vannak véletlenek. Nem tudom, de az szerintem se véletlen van hogy valahogy mindig úgy alakul hogy visszatalálunk egymáshoz adott idő után is. Annyira szépen megy minden olyankor. Csak valami akadály mindig közbelép. Egy példát megemlítek ami történt. Egy buliba találkoztunk, és jött minden magától. Mielőtt valaki rosszra gondolna, semmi olyan nem volt tényleg, még egy olyan féle érintés sem. Mindig inkább ilyen romantikus kis érzelmes volt. Ölelés, összebújás meg puszik. Egyszer volt egy olyan hogy tánc közben a dj hangosan bemondta hogy csak a szerelem, én picit később felpillantottam rá ő meg engem nézett és mosolygott. Fhu az a mosoly istenem, nekem mindent elmondott. Sose láttam még ilyet ami ennyire megérintett volna. Én is rámosolyogtam aztán átöleltem, ő is és picit szorosan, annyira éreztem az ölelésén is hogy ilyen érzelmes és gyengéd. Ez a legszebb pillanat mindent elmondott igazából. Aztán sokan kérdezték tőlem hogy a fa*ba nem jöttetek még most se össze ezek után? De hát nem tudom. Nem rajtam múlna. Valami őt mindig visszatartja csak nem tudom mi.
Igazából nem is tudom annyira megfogalmazni hogy mi van bennem ezzel kapcsolatban csak érzem. Ezt nem tudom kifejezni se. Ilyenkor nem is tud senki belemagyarázni bármit is mert ezt te érzed, te tudsz mindent. Egyszerűen tudom hogy nekem ő jelenti az igazit. Nem tudom valaha lesz-e belőlünk valami, talán még érnie kell, a fiúk később érnek tudjátok, egy 17 éves fiúról van szó. Igazából minden alap dolog megvan, érdeklődés, amikor meglátjuk egymást látszik hogy nem semleges a másik, kémia is megvan, bejövünk egymásnak, vonzódás is megvan, megértjük egymást, passzolunk. Amikor beszélgettünk is nekem mindent elmondott magától és őszintén megnyílt, érezni lehetett róla hogy mintha velem lenne önmaga, mesélt mindent magától, a családjáról, ami bántja, ami miatt aggódik meg minden. Annyian mondták már hogy összeillünk, én is nagyon úgy érzem. Ennyire senkivel nem tudnám magam elképzelni. Érzem hogy én őt akarom csak, szinte biztos vagyok benne hogy ez sosem fog változni. Főleg amikor meglátom, melegség minden rámjön, magamra se ismerek ahogy viselkedek olyankor, nem is vagyok tudatába hogy mit csinálok, mondhatni zavarba jövök meg minden. Régóta így van már ez. Mikor elkezdtem rajongani érte még a nevét se tudtam, azóta mindez ugyanúgy megvan. Már csak ha szóba jön vagy meghallom a nevét akkor is feljönnek ezek. Belebolondultam teljesen. Lehet mondanátok erre hogy ah ez csak szimpla fellángolás. De ezt én érzem, akkor eleve nem tartana el ez eddig, meg már azóta akkor más is elérte volna ezt nálam de nem. És az sincs hogy én csak kialakítottam ezt a képet róla és azért rajongok ennyire. Nem, ez így van és nem tudom megmásítani. Ő elérte bennem azt amit soha senki. Ugyanúgy hozzá ragaszkodok, annyira durva ez az egész, ösztönösen érzem hogy mi összetartozunk. Ez nem beteges mielőtt hülyének néznétek, csak ah annyira elmélyültek az érzéseim hogy még nekem is felfoghatatlan. Azóta más fiúval is próbálkoztam, aki amúgy tényleg érdekel meg minden, szeretném őt magamnak meg közelebb kerültünk, de ha a másik srácra gondolok ugyanúgy érzem ezeket. Tényleg elkezdett érdekelni a fiú, de ő se tudja bennem elérni amit a másik. Vele se érzem azt amit azzal a fiúval. Néha tényleg jönnek olyan gondolataim hogy jó már ezt a fiút akarom és vele szeretnék lenni nagyon, a másik meg már nem is érdekel, szerintem ezt csak be akarom mesélni magamnak, valójában akkor is a másik fiú az igazi nekem. Lehet olyat is mondtok most hogy eleve nem lehet igazi ha nem jött vele össze semmi, de ez egy érzés, függetlenül mindentől.
Szóval bizonytalan vagyok most, ha néha rám jönnek ilyenek hogy nem érdekel már, valójában akkor is tudom és később belátom hogy nekem akkor is mindig csak ő fog kelleni.
Nem tudom ezt az egészet hova tenni. Félek tőle hogy ez sose lesz másképp, és senkivel nem tudok boldog lenni majd ha ugyanúgy őt szeretném.
Amúgy gondoltam már arra is hogy egyszer úgy rendesen el kéne neki mondani mindent és beszélni vele. Nem jó magadba tartani az ilyeneket, jól esne kitálalni neki meg minden, és az őszinteség mindig előre vezet. De hát egy az nem is merném, nem is beszélünk már jó ideje, meg nem tudom mi lenne vagy hogy reagálná le. Már amúgy nagyon sokan tudják hogy én mennyire odavagyok érte, így biztos ő is csak nem egyenesen tőlem. Ez a baj. Én sosem osztottam meg kellőkép vele ezeket, csak utalásokat tettem. Sosem mutattam ki rendesen hogy mi van bennem. Így ja, én is hibáztam ezzel de ilyen vagyok. Ilyenkor mondjuk ha ennyire tetszik valaki akkor pont hogy ilyenkor kéne lépni még lányként is, de én nem tudok olyan lenni. Az nagyon nem én lennék hogy rámenjek és nyomulgassak. Szóval nem tudok magammal mit kezdeni, nekem ő kell, mindig is ő fog kelleni. Senki nem tudna megfogni ennyire. Ha meglátom is leveszik róla a barátnőim hogy mi van, és mondják te meg vagy érte halva. De hát ez van, nem tudok mit csinálni. Hiába nem akarom akkor is, nem tudok rajta változtatni.
Van így még valaki aki így érez? Nektek milyen tapasztalatok vannak? Meséljetek
Bocsi ha hosszú lett és köszönöm ha elolvastátok
18/L
#1 vagyok
Nem nem lesz így ha továbblépnél és lezárnád, vagy pedig tennél valamit
Próbáltam, de ilyen esetben nem lehet, nem tudok
Az igazin nem lehet túllépni
Hogy érted hogy tennél valamit? Mit kéne tennem?
Figyelj,öszinte leszek
Nem olvastam végig az eleje épp elég volt 😂
Én tényleg éreztem,de mielott megtörtént volna eszembe jutott egy bölcs tanárom mondanivalója aki azt mondta úgy kell szeretni az illetőt hogy feláldoznád magad
17l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!