Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek én voltam a hibás?
Sziasztok!
A történet régebbi és kicsit terjedelmes, tehát köszönöm, ha időt szánsz rá, viszont nem teljesen vagyok túl az eseményeken, nem telik el nap, hogy ne hibáztatnám magam valami miatt, vagy ne azon gondolkoznék, hogy mit csinálhattam volna jobban.
A történet a következő:
Még a vírus és minden ilyesmi előtt, összejöttem egy lánnyal, aki akkor 15 volt, én pedig 18. Nagyon szerelmes voltam, és azt hittem ő is. Többször elkezdett sírni, hogy sosem akar elveszíteni, aztán próbáltam neki emiatt bizonyítani, hogy "nem fog, nem fog". Nem volt valami jó helyzete családilag, az az igazság, aztán egy idő után "meg akartam menteni" őt, amit már akkor is tudtam, hogy nem szabad és nem lehet.
Vittem éttermekbe, folyamatosan ajándékokat adtam neki és próbáltam mutatni neki, hogy imádom, ahogy csak tudtam. Ezután 3 hónap után egy osztálykiránduláson megcsalt. Nem tudtam róla és csak azért nem történt semmi, mert a csávó nem volt benne. A lánynak volt előttem barátja 1 évig, viszont azok alapján, amiket mesélt, nem gondoltam, hogy komoly lett volna a kapcsolatuk. Soha nem mondta, hogy lefeküdtek volna, vagy bármi ilyesmi. (Végül kiderült, hogy viszont lefeküdtek((velem azt sem akart)), sajnos ezt sem tőle tudtam meg, nekem egyszer mondott olyat is, hogy őt még senki sem látta meztelen.) A lényeg, hogy nem tudtam semmiről, amit ő csinált a háttérben. Mindig azt mondta, hogy az anyja kitalálta, hogy csináljanak ezt vagy azt és ő azzal foglalatoskodik (közben srácokkal talizgatott).
Én továbbra is próbáltam neki mindent megadni, volt egy olyan eset is, mikor kórházba került, ott maradtam vele, megvártam amíg műtik stb...
Ezután egy kisebb időre hozzánk kellett költöznie. Ekkoriban én már érettségire készültem, szóval nem foglalkoztam vele annyit, amit azóta is nagyon sajnálok.
Úgy érzem én rontottam el a következőkkel:
-Féltékeny voltam, (szerintem nem betegesen) de mikor láttam, hogy egy instagrammon kitett képére a srácok szivezgetnek, barack meg ilyenek azért nem hagytam szó nélkül. Meg volt amikor nálunk volt, hívogatta egy srác, fel is vette egyszer, aztán volt, hogy azt is meguntam. Persze nem veszekedtem vele, de mondtam neki, hogy ez számomra sok.
-Ha srácokkal akart menni valahova, mondtam neki, hogy vigyen magával legalább egy barátnőt, erre viszont mindig megharagudott és akkor mondta, hogy nem is megy sehova.
Meg igazából mondtam neki, hogy nem bánom, ha srácokkal barátkozik, de tegye mértékkel.
Arról sem tudtam, de ez is kiderült: a srácokkal videó hívásozgatott is, még suliban is.
Túl féltékeny voltam és jobban el kellett volna engednem mit csinál?
Akkor talán nem csal meg és nem titkolja, hogy srácokkal talizik?
Meg igazából amikor érettségi előtt elkezdtem tanulni 1-2 hónappal, tényleg nem igazán foglalkoztam vele sokat, feszült is voltam és ez kihatott rá is.
A kapcsolat vége egyébként az lett, hogy véletlen összetalálkoztam vele és egy sráccal kézen fogva. Azt mondta nem tudtam rendesen kifejezni hogy szeretem. Nem tudom ezzel kapcsolatban hogyan kellett volna viselkednem. Becéztem, minden nap mondtam neki mennyire szeretem, ölelgettem puszilgattam meg minden. Más indok az volt még, hogy volt egyszer, hogy egész csúnyán szóltam hozzá, akkor sírt egy ideig és egész este vígasztaltam. Ezen kívül említette, hogy tiszta stressz voltam érettségikor és nem is foglalkoztam vele akkor annyit.
Nem is feltétlen arra számítottam, hogy "örökre" együtt leszünk, de azért minimum 2-3 vagy esetleg másfél évet jó lett volna kivészelni vele...
De igazából körülbelül ki sem tudott teljesedni a kapcsolatunk (valószínűleg még ex barátnőnek sem tudnám nevezni), mert az elején "nem engedték nálam aludni", aztán emiatt jött az, hogy keveset is találkoztunk, legalább is nekem nem tűnt fel, de sokan mondták, hogy nagyon kevés az a 2-3 alkalomszor 2-3 óra egy héten.
Egy barátommal beszélgettem erről az egészről, neki másfél éve van barátnője. Mondta, hogy az elején Ő rettentő féltékeny volt a barátnőjére, még a barátait sem engedte hozzá szólni, aztán ebből vitáik is voltak. Viszont a lány tett érte, hogy ne legyen ilyesmi és teljesen megszűnt náluk ez a dolog. Nekem egyébként ez egész furcsa, mivel eddig 2 barátnőm volt, de ilyen szinten, hogy ennyire figyelembe vegyük egymás nézőpontját nem igazán volt példa. Én próbáltam a dolgokat megbeszélni, de általában sértődés lett a vége, én meg beletörődtem. Ők pedig szinte mindent megtudnak beszélni rendesen (ez nekem még furcsa is volt), mindig hangsúlyozza is ez a barátom, hogy a legfontosabb dolog a kommunikáció. Nyílván tapasztalat alapján is tudom ezt én is, viszont gyakorlatban elég nehéz tud lenni, mert egy kapcsolathoz két ember kell. Meg szerintem az sem jó, ha valakit faggatni kell a dolgokról.
Egyébként mikor vége lett a kapcsolatnak (és kiderült ugye, hogy csalt), akkor kérdeztem őt, hogy mi vezette ezekre. Az indokok a következők voltak:
- Egy kisebb vita során leegoistáztam, mivel olyanokat beszélt, hogy neki nem kell senki támogatása. ("Jó, hogy nem azt mondtam rá, hogy hülye.")
- Nem támogatom. Ezt azzal indokolta, hogy mondta, hogy a jövőben milyen szakra menne, amire én azt válaszoltam, hogy "nem tudom hol lehet vele elhelyezkedni".
- Nem tudom normálisan kifejezni, hogy szeretem. Igazából erre nem tudom mit tehettem volna többet. Esetleg írhattam volna neki szerelmes leveleket, de valentin napkor is rózsával, szíves csokival vártam a suli előtt (és még ez volt a legkevesebb), minden nap mondtam neki, hogy szeretem, becéztem, öltelem, puszilgattam...szóval nem tudom...
- Felhozta azt, mikor csúnyán szóltam hozzá és hogy akkor egész este a fal felé fordulva sírt. Hát nálunk volt akkor és egész este vígasztaltam.
- Az előzőhöz kapcsolódik az, hogy ugye hozzánk költözött egy kisebb időre, aztán a csúnyán szólás mellett (ő sem tudta pontosan, lehet ezt mondtam neki csúnyán, lehet csak kérdeztem), de megkérdeztem, hogy miért nem a mamájáékhoz ment.
Aztán ezek után, minden nap mondogatta (kb másfél, két hónapon keresztül), hogy mennyire haragszik rám, ezt nem tud nála megszűnni. Volt olyan, hogy átmentem, elkezdett a cuccaival dobálni, vagy ütött valamivel. Én meg csak ültem, hogy fhu, jó nagy fasz lehetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!