Szerintetek én voltam a hibás?

Sziasztok!

A történet régebbi és kicsit terjedelmes, tehát köszönöm, ha időt szánsz rá, viszont nem teljesen vagyok túl az eseményeken, nem telik el nap, hogy ne hibáztatnám magam valami miatt, vagy ne azon gondolkoznék, hogy mit csinálhattam volna jobban.

A történet a következő:

Még a vírus és minden ilyesmi előtt, összejöttem egy lánnyal, aki akkor 15 volt, én pedig 18. Nagyon szerelmes voltam, és azt hittem ő is. Többször elkezdett sírni, hogy sosem akar elveszíteni, aztán próbáltam neki emiatt bizonyítani, hogy "nem fog, nem fog". Nem volt valami jó helyzete családilag, az az igazság, aztán egy idő után "meg akartam menteni" őt, amit már akkor is tudtam, hogy nem szabad és nem lehet.

Vittem éttermekbe, folyamatosan ajándékokat adtam neki és próbáltam mutatni neki, hogy imádom, ahogy csak tudtam. Ezután 3 hónap után egy osztálykiránduláson megcsalt. Nem tudtam róla és csak azért nem történt semmi, mert a csávó nem volt benne. A lánynak volt előttem barátja 1 évig, viszont azok alapján, amiket mesélt, nem gondoltam, hogy komoly lett volna a kapcsolatuk. Soha nem mondta, hogy lefeküdtek volna, vagy bármi ilyesmi. (Végül kiderült, hogy viszont lefeküdtek((velem azt sem akart)), sajnos ezt sem tőle tudtam meg, nekem egyszer mondott olyat is, hogy őt még senki sem látta meztelen.) A lényeg, hogy nem tudtam semmiről, amit ő csinált a háttérben. Mindig azt mondta, hogy az anyja kitalálta, hogy csináljanak ezt vagy azt és ő azzal foglalatoskodik (közben srácokkal talizgatott).

Én továbbra is próbáltam neki mindent megadni, volt egy olyan eset is, mikor kórházba került, ott maradtam vele, megvártam amíg műtik stb...

Ezután egy kisebb időre hozzánk kellett költöznie. Ekkoriban én már érettségire készültem, szóval nem foglalkoztam vele annyit, amit azóta is nagyon sajnálok.

Úgy érzem én rontottam el a következőkkel:

-Féltékeny voltam, (szerintem nem betegesen) de mikor láttam, hogy egy instagrammon kitett képére a srácok szivezgetnek, barack meg ilyenek azért nem hagytam szó nélkül. Meg volt amikor nálunk volt, hívogatta egy srác, fel is vette egyszer, aztán volt, hogy azt is meguntam. Persze nem veszekedtem vele, de mondtam neki, hogy ez számomra sok.

-Ha srácokkal akart menni valahova, mondtam neki, hogy vigyen magával legalább egy barátnőt, erre viszont mindig megharagudott és akkor mondta, hogy nem is megy sehova.

Meg igazából mondtam neki, hogy nem bánom, ha srácokkal barátkozik, de tegye mértékkel.

Arról sem tudtam, de ez is kiderült: a srácokkal videó hívásozgatott is, még suliban is.

Túl féltékeny voltam és jobban el kellett volna engednem mit csinál?

Akkor talán nem csal meg és nem titkolja, hogy srácokkal talizik?

Meg igazából amikor érettségi előtt elkezdtem tanulni 1-2 hónappal, tényleg nem igazán foglalkoztam vele sokat, feszült is voltam és ez kihatott rá is.

A kapcsolat vége egyébként az lett, hogy véletlen összetalálkoztam vele és egy sráccal kézen fogva. Azt mondta nem tudtam rendesen kifejezni hogy szeretem. Nem tudom ezzel kapcsolatban hogyan kellett volna viselkednem. Becéztem, minden nap mondtam neki mennyire szeretem, ölelgettem puszilgattam meg minden. Más indok az volt még, hogy volt egyszer, hogy egész csúnyán szóltam hozzá, akkor sírt egy ideig és egész este vígasztaltam. Ezen kívül említette, hogy tiszta stressz voltam érettségikor és nem is foglalkoztam vele akkor annyit.