Az első szerelem tényleg soha nem múlik el teljesen?

hát nemtom miután szakítottunk kb rá 4 hétre megint jártunk egy pár hónapig de közbe sok más pasival voltam és én el tudtam felejteni

17l

6-os mondasz valamit, de azt én nem nevezném szerelemnek. Rózsaszín felhő, illúzió, vattacukor agy, de szerelemnek szerintem csak azt lehet nevezni, amikor már több negatív tulajdonságával is találkoztál a partnerednek, és azon felül is vele akartál lenni. Amit te írtál csak a hormonjaid játéka volt. Nekem is vannak-voltak ilyen fellángolásaim, de ezek esetében max arcra meg névre emlékszem. Az első "igazi" szerelmem úgy nézett ki, amilyenre az akkori fejemmel épp szükségem volt. Ártatlan, gyermeteg, amiből egy odaadó kapcsolat alakult ki, nem olyan, amit manapság csinálnak. Sokan nagyon keverik a "kavarást" a "szerelemmel"

Az emberek szerelmesek akarnak lenni, mert az menő, ha van egy pasid/csajod akkor vagy valaki, akkor lehet örülni. Sokan mondják hogy "szeretlek" a második randin. (az ilyentől hánynom kell) ...és közbe azt se tudják miért jó nekik hogy (nem akárki, nem csak egy lány/srác, hanem Ő velük van) hanem csak kell VALAKI aki esténként a fejét cirógassa, akivel összebújjon, akivel szívbajnokot játszhat.

Amikor ezeken felül van valakid jössz csak rá igazán mit is jelent számodra a szerelem fogalma. Na akkor válik majd felejthetetlenné, (persze ez nem jelenti hogy örök lesz)

Minden esetre mivel az első párommal egész nyugisan és éretten kezeltük a szakítást, még most is harag nélkül emlékszem vissza rá és arra gondolok, hogy ha nem jöttünk volna össze, akkor nem az lennék, aki ő előtte voltam, jó, és rossz értelemben is.