Vannak itt olyanok, akik nem tudják túltenni magukat egy adott személyen-szerelmen?

Sziasztok, olyanokra lennék kíváncsi, akik találkoztak életükben olyan tökéletes lelki társsal, hogy miután különváltak, sose tudta mással olyan jól érezni magát, mint vele.

Évek teltek el, rengeteg emberrel megismerkedtél, rengeteg hobbit kipróbáltál, rendes társasági életet élsz haverokkal, sok csajjal ismerkedsz (tehát mindent megteszel, hogy kipótold az ürességet valaki mással), hobbikat szedtél magadra, sikeres a karriered...

...de évek után is az az egyetlen személy érdekel csak, senki más.

Senki más nem tud igazán lekötni, mert azzal a valakivel annyira 100%-ban egymásra voltatok hangolódva, hogy olyan volt, mintha egész életetekben ismertétek volna egymást.

Mikor először találkoztatok, mintha egy múlt heti félbehagyott beszélgetést folytattatok volna. Mintha egy előző életbeli kapcsolatot kezdenél újra.

Közös tapasztalatok, problémák, érdeklődési körök. Minden 100 %-ban stimmelt.

És évek telnek el. Hosszú évek, melyek alatt végig próbálkozol elfelejteni, mással helyettesíteni, de 3 év után is éjjel-nappal rá gondolsz, mert mintha az Önnön Énednek egy darabkája lett volna veled.

Magad hibáztatod, amiért olyan hülye voltál, hogy hagytad szétesni az egészet, de nem tudtad, milyen örökké tartó ürességet ástál lelked mélyére.

3 kegyetlen, sivár év után is csak fetrengsz györtődve. Egyik oldaladon sikeres karrier, tanulmányok, haveri körök. Másik oldaladon a reményvesztett, örök pusztaság.

És 3 év alatt kicsit se gyengült a bánat. Úgy érzed, mintha tegnap lett volna, és az üresség elkísér életed végéig, a másvilágra, ahol talán valaha még egyszer láthatod Őt...