Hogyan legyek túl, egy gyakorlatilag egyoldalú szerelmen?

Egy 16 éves lány vagyok, aki természetesen egy nála 2 évvel idősebb fiúba zúgott bele. Nos, ez a fiú szinte mindenkinek bejön, vagy a külseje, vagy a belső értékei, vagy mind két tulajdonsága miatt. Egyébként azt megjegyezném, hogy nem ez a tipikus mai fiúk (gondolok itt a mai 13-14-15 éves fiúkra) és egyáltalán nem is egoista, nem hozza fel, hogy, na, én ennyi meg ennyi lánynak bejövök. Persze engem a külseje és a belső értékei is megfogtak. Egyszer beszéltem vele, azt hiszem szeptember végén, akkor is inkább ő köszönt és beszélt hozzám, de szerencsésen ezt a helyzetet is elrontottam, mert csak mosolyogtam, mint egy nem normális. Na de persze nem is lehetett volna sokat válaszolni, de legalább egy ‘szia’ kicsúszhatott volna a számon, de nem.

Ez a srác nagyon csodálatos, de egyben nagyon rossz hangulatot is tud nekem okozni. Ha nem látom, teljesen magamba zuhanok lelkileg, és kb senki és semmi nem tud kizökkenteni ebből 1-2 óráig. Ha látom, akkor én vagyok a legboldogabb ember. Alig várom a hétköznapokat, hogy újra és újra láthassam, ha például evés közben eszembe jut, nem tudom folytatni az evést, annyira görcsölni kezd a hasam, és mintha izgulnék is. Persze alvásnál ugyanez történik.

Hála neki, a tanulásra sem tudok nagyon koncentrálni, ami azért eléggé rossz, nem szeretném lerontani a jegyeimet. Esetleg valakinek valami tipp, hogy hogyan felejthetném el (hobbikra sajnos nagyon kevés időm van, hiszen nagyon sok órám van egy nap, és kb 5-6ra érek haza).

A válaszokat itt is, de privátban is szívesen fogadom!😽