Hogyan érjem el egy önbizalom hiányos fiúnál, hogy merjen lépni?

Végzős gimisek vagyunk, és van egy osztálytársam, akinek tudom, hogy elsőtől bejövök. (Visszahallottam, mindig keresi a tekintetem, ha valami történik egyből az én reakciómat nézi, máshogy néz rám stbstb)

Most utolsó évre több közös óránk lett, amiken kevesen vagyunk, ezáltal többet beszélünk, és rájöttem, hogy egy tök jó fej srác.

Biztos tapasztaltátok már, vagy lehet csak az én környékemen, de a mai fiúk visszahúzódóbbak, inkább otthon vannak, nem nyitnak senki felé, talán nem is mernek.

Nevezzük el Márknak; Márk jár edzeni abba a fitnessbe, ahol dolgozok, imádja az autókat akárcsak én, edzünk mindketten, ugyanolyan az életfelfogásunk, a humorunk, sok közös van bennünk.

Nem rég voltunk egy házibulin, mindketten ott voltunk a barátainkkal, éreztem a közelséget köztünk, sokat beszéltünk, hülyültünk, néha utalgat rá, hogy bejövök neki, és teljesen viszonzom ezt, viszont szerintem ő sosem fog lépni, pedig tudom, és érzem rajta, hogy szeretne. De kapcsolat és minden szűz, így lehet ezmiatt is fél, mert én úgymond egy “tapasztaltabb” lány vagyok. (Jó értelemben)

4 éve osztálytársak vagyunk, (ez bennem, hogy “na jó lehet nekem is bejön” 2 hónapja kezdődött) és nem tudom mit kellene csinálnom, hogy egy kis önbizalmat adjak neki, hogy na gyerünk közeledj felém már végre. Nem szeretném konkrétan én elhívni randira, vagy megcsókolni vagy bármi, mert úgy érzem az az én feladatom, hogy megembereljem őt.😂

Vagy lehet pont azzal adnám meg neki, ha lépnék felé?

Most tényleg semmi ego, de a gimiben talán én vagyok a legnépszerűbb lány. (Kis gimi, egy kis városban, ahol mindenki ismer mindenkit) Sokat buliztam már, ismerek mindenkit, volt kapcsolatom egy szintén népszerű sráccal, jogsim van, dolgozok, úgymond gimi végére “önállósodtam” egy részről, és lehet pont ez ijeszti meg, hogy úgy gondolja nem kaphatna meg engem. Pedig pont, hogy már egy egyszerű, tiszta szívű fiúra vágyom, nem egy tipikus tudjátok milyenre..

Engem idegesít az, hogy nem mer nyitni felém, és próbálkoztam tényleg, szinte már csak annyi lett volna a dolga, hogy na csókoljon meg, mert ölelgettem, beszélgettünk, lelkiztünk, tanultunk együtt, közel voltunk, de nem.

Mindig én kezdeményeztem mindent, én alakítottam úgy, hogy kapcsolatba kerüljünk, és nekem ez úgy a jó, ha a fiú teszi meg az első nagyobb lépést, másképp úgy éreznem erőltettem. Persze, ha nincs más út, akkor én fogok, ez sincs ellenemre.

Szóval ti mit tennétek, folytassam ezt az úgymond enyhe nyomulgatást,(mert tényleg nem feltűnő pl másoknak, barátnőm se vette észre, de Márknak egyértelmű, hogy lejött, és viszonozta a beszélgetést, az ölelést stb..) vagy csapjak a lovak közé haha, vagy csak szépen várjam ki, míg erőt vesz magán?🤨