Hogy adjak egy nagyon önbizalom hiányos srácnak önbizalmat, hogy tényleg merjen lépni és komolyan gondolja azokat, amiket mondok neki saját magáról?

Ki vagy a történetben? Az önbizalom növelését leginkább az adott ember, saját maga tudja befolyásolni. Hiába mondod neki, hogy jól néz ki stb, nem képes úgy látni magát, mint ahogy te látod. Ha mindenhez negatívan áll, lehet depressziós is, amiből még nehezebb kitörni.

Előre szólok, hogy ez kb. reménytelen vállalkozás. Aki negatívan látja önmagát, abba Te döntheted az energiát és hitet, csak nyeli el mint egy fekete lyuk. Esetleg még "hozzá is szokik", ami azt jelenti, hogy egyenesen el fogja várni a bátorításodat, de nem arra használja majd, hogy felbátorodjon, ugyanolyan marad mellé. Ezen egy módon lehet segíteni, ha a srác szépen elkezd pszichoterápiára járni és rálát az érzéseinek az eredetére. Csak a komoly önismeret tud ezen segíteni és az meg magunktól nem megy, mindenképp kell egy profi külső nézőpont. (Profi = pszichológiában magasan képzett.) De vigyázz, mert ha a srác nem teszi meg ezt a lépést, téged kicsinálhat ez a kapcsolat. Hosszú távon rettenetesen fárasztó egy fekete lyukkal lenni.

Hogyne... hát hajrá! Térjünk vissza a tapasztalataidra húsz év múlva.

Ez drága, nem egy tapasztalat, hanem ez a tudományos álláspont, ami pediglen sokmillió tapasztalatot vizsgálva jut következtetésekre. Mégpedig arra, hogy a fejed tetejére is állhatsz, a másik embert megváltoztatni nem tudod. És nem is kéne. Merthogy egy olyan párkapcsolatban, ahol az egyik fél meg akarja változtatni a másikat, ott nagyon nincs egyenlőség. Márpedig építő párkapcsolat csakis egyenlő felek között lehet. De nézzük csak, kiírtad volna a kérdést, ha nem ütközöl eleve nehézségekbe a srácod megváltoztatásában? Mert valahogy azt hinném, hogy pont azért írtad ki a kérdést, mert eddigelé nem sikerült önbizalmat pumpálnod belé... javíts ki, ha tévedek, de lehetőleg ne ebben az alpári pukkancs stílusban, mert ez nem túl hiteles. És azért gondolj bele, hogy a változtatási törekvéseiddel - mindegy, miről van szó - csatolt információként azt is közlöd vele, hogy van hova fejlődnie, neked jobban tetszene ha ilyen meg olyan lenne. Ebben az a bibi, hogy a pozitív információt eleve nem hiszi el (mint írod a kérdésedben), viszont érkezik egy negatív csatolt információ is, ami meg jó eséllyel megragad benne, hiszen erősíti az önmagáról való negatív képet. Ez is egyszerű pszichológia, akár belefér a fejedbe, akár nem. Ha valaki hajlamos magáról negatívan gondolkodni, hamarabb hallja meg az elsuttogott negatív információt, mint az elüvöltött pozitívat. A srácod az önbizalomhiányát a családjában szedte össze, gyakorlatilag csecsemőkorától. Ezek annyira mélyen, öntudatlanul meggyökeresedett érzések, hogy már bocs, de azt gondolni, hogy majd szép szavak hatására eltűnnek... Ennek ahogy említettem, egyetlen igazolt gyógymódja van, az a pszichoterápia. Majd ha a srácod számára már nagyon frusztráló lesz a saját önértékelési deficitje, talán fogja magát és nekilát az önismeretnek, keres egy pszichoterápiát. Persze ehhez azért eleve kell egy kis induló józanész-adag és némi szerénység, belátni hogy még az önmagát legtökéletesebbnek gondoló lény is tud hova fejlődni. Úgyhogy ha tényleg segíteni akarsz rajta, akkor nem dörömbölsz az ajtaján azzal az elvárással, hogy higgye el a szép szavaidat, azzal a burkolt üzenettel, hogy nem elég jó ő neked (se), hanem esetleg beszélgethetsz vele a gyerekkoráról, az érzéseiről, a családjáról és megpróbálhatod megérteni, hogy miért olyan ő, amilyen.