A barátomnak lenne igaza?

18 éves vagyok, ő 19, és iszonyatosan sértődős típus.

Ő inkább az otthon ülős fajta, én viszont szeretek bulizni, nagyon fontosak nekem a barátaim. Nagyon szeretem és szeretek vele lenni, viszont van amikor a barátaimmal vagyok, hiszen mindenkinek szüksége van rá. Ha nem vele vagyok általában mindig velük töltöm az időm és ez neki rosszul esik. Kevesebbet járkálok mióta vele vagyok, de nem tudnék barátok nélkül meglenni. Sajnos ők egyáltalán nincsenek jóba, tehát kizárt, hogy egyszerre menjünk valahova. Mindig ha nem vagyunk együtt azt mondja, hogy "ugyis találsz magadnak programot". Általában ha még este kintvagyok és beszélünk flegmázik és "inkább alszik", mert nincs kedve beszélni, ugyis elfoglalom magam. Ha megkérdezem mi baja, "semmi". Annak örülnék a legjobban ha együtt tudnánk menni, csak sajnos az ki van zárva. Nem szeretném, hogy haragudjon, de a barátaimat sem hagyhatom el. Ti mit tennétek a helyemben?