Fiúk, szeretitek ha kisajátítanak?

Ha szerinted a szerelem lényege a másikon való uralkodás, akkor vagy nem voltál még szerelmes, vagy egyszerűen bajok vannak odafent.

Egy működőképes kapcsolat a tiszteletről, szeretetről, bizalomról és elfogadásról szól.

Bízunk a másikban, akkor is, ha nem vagyunk mellette. Mert tudjuk, hogy akkor sem csalna meg, ha lehetősége lenne rá.

Tiszteljük a szerelmünket, és elfogadjuk olyannak, amilyen.

Az ember pedig alapvetően társas lény. A szerelem nem arról szól, hogy onnantól megszűnik az ember szociális mivolta. Ettől még nyugodtan lehetnek haverjai, barátai/barátnői, ismerősei, és nyugodtan jól érezheti magát velük is. Akit pedig igazából szeretek, azt eszembe nem jut lekorlátozni, hiszen tudom, hogy az neki rossz. Akit pedig szeretek, annak nem fogok rosszat okozni.

Aki pedig csak akkor hűséges, ha alkalma sincs találkozni másokkal, az igazából nem hűséges. Mint ahogy az, aki csak azért van veled, mert nem mehet mással, az nem is igazén szeret.

Velem egyszer volt ilyen de amikor mar nem birtam tovabb ugy elkuldtem a pecsaba a csajszit mint annak a rendje...

Akkor megfogadtam hogyha megegyszer valaki ilyen mer lenni, hogy a WC-re is kovet kb fogom, kes torok.... a kertbem meg ugy is keves mar a tapanyag, hely is van...

hehe

Pedig fel is hivtam ra a figyelmet egy ido utan, hogy "ha lehet akkor kis wc-nel meg en fognam a sajat farkam" de hat nem ertett a szep szobol szoval, kapu kinyit es "mehetsz a nagyvilagba".

Csicska vagy?

Felteszel egy kerdest. Jonnek a valaszok es azokba belekotsz akik nem veled ertenek egyet.

Amugy meg. Ha engem sajatitananak ki paros labbal rugnam ki az illetot

Eleg szomoru hogy nincs fogalmad arrol hogy hogy mukodik egy normalis parkapcsolat