Ha 19 évesen még csókom se volt, akkor már nagyon bénának számítok?

Persze én sem így terveztem, alapból az elmúlt években azért elég komoly lelki problémáim is voltak, amik miatt a párkeresés háttérbe szorult. Az elmúlt 1-2 évben ismerkedem, de valahogy egy randiig sem jutottam el soha és nem azért mert elutasításokat kapok, hanem szimplán sosem érzem a kötődést egy lánnyal sem és mire esetleg eljutnánk egy randiig addigra megszakad a kapcsolat közöttünk. Persze így még szarabb, mert lehetőségeim is lettek volna már bőven, de közbe meg mindig úgy voltam vele, hogy nem sietem el, érdemesebb kivárni, hogy tényleg olyan lánnyal jöjjek össze, akivel megvan közöttünk az összhang, csak ahogy telik az idő kezd egyre szarabb lenni az egész. Alapból introvertáltabb típus vagyok, emiatt nyílván többet ismerkedek neten(élőben is szoktam azért, de kevesebbet jóval) mivel úgyérzem egy teljesen extrovertált, minden héten bulizós lánnyal egyáltalán nem illenénk össze, csak ugye azzal is tisztában kell lennem, hogy a legtöbb 16-20 év közötti lánynak emiatt én unalmas lennék és alapból a lányoknak jóval nagyobb a válogatási lehetőség is, hozzáteszem, személyiségre nem tartom magam unalmasnak, mindig mindenkivel jól eltudok beszélgetni, azon, hogy introvertáltább típus vagyok, pedig sokat nemtudok változtatni.

Attól félek a leginkább, hogy 4-5 év múlva is itt fogok tartani, az meg már baromi nevetséges lesz, most még azért az én ismeretségi körömben is előfordulnak lányok/fiúk akik hasonló helyzetben vannak, csak nyílván eléggé ketyeg már az a bizonyos óra.

Mennyire gáz a jelenlegi helyzetem szerintetek?