Hogyan tudnám azt leküzdeni, hogy a maximalizmusomból eredően, ha egy kicsit is valami hátránya van egy kapcsolatnak, akkor már sarkon fordulok?

Erős akarattal is megoldható. Gondold át, miért van ez így, ahogy és dönts.

Teheted azt is, hogy amikor szakítani akarsz, csak azért is tarts ki.

Nagyon sokszor van egy ember életében hogy nincs a toppon, szar kedve van, szar hete stb. A pároddal többek között azért vagytok együtt hogy segítsétek egymást az ilyen helyzetekben. Neked le kell vetkőznöd azt magadról hogy alapból maximalistának hívod magad és erre az egy definícióra fogsz mindent, ennek a “tulajdonságnak” következményeként nézel mindenre.

Ne félj hogy nem tudod kihozni a maximumot, hisz ez a kettőtök feladata, hogy egymással, egymást segítve hozzatok ki minél többet a dologból, nem kell magadra venni az egész feladatot, amit csak tudsz, amit csak lehet tegyél meg érte.

Az hogy súlyfelesleged van, tudsz ellene tenni, de tulajdonképpen hátrányod egy kapcsolatban nincs belőle, ha így szeret a párod. Ha téged zavar tegyél ellene, de ne szorongj emiatt, hisz ez pont olyan dolog amit tök jókedvvel le tudsz küzdeni.

Azt írtad ha már valami hátránya van, sarkon fordulsz. Nem tudom jól értem -e, ha mégsem javíts ki, de szerintem minden kapcsolat legyen az baráti vagy szerelmi, kihívásokkal, nehézségekkel és sokszor lemondással jár. De ezeket mind visszakapod a szeretettel, és ezt úgy kellene felfognod, hogy egy kapcsolat feladat számodra is és a másik fél számára is, és ez tök izgalmas. Ne hátrányként és nehézségként fogd fel, hanem feladat és kihívásként amit egymásért, magadért kell továbbvinned.

Meg kell fordítanod a gondolkodásodat, helyre tenni pár dolgot. Nagyon sokszor nem tudunk kihozni mindenből a full max 100%-ot, a lényeg hogy ha te megtettél mindent, légy elégedett és ne azon rágódj folyamatosan, görcsösen hogy jaj én maximalista vagyok, ezt mennyivel jobban kellett volna kezelni, persze a ló túloldalára se szabad esni, hogy beleszarsz a dologba.

Bocsi ha kicsit csapongtam de hátha van benne vmi segítség.

Én csak azt nem értem, hogy miért az az alapvető hozzáállásod Kérdező, illetve itt sokaknak, hogy egy párkapcsolat az alap és szükséges. Nem csoda, hogy a kapcsolatok nagy része nem funkcionál, mert eleve nem is kellene hogy létrejöjjenek.

Nézd, akármilyen korban van az ember, de a kategóriából kiindulva a te korodban pláne az kell hogy előnyt élvezzen, hogy te jól érezd magad és a saját életedre koncentrálj. Fejleszd magad, ne ragadj le egy helyben, tanulj stb, és alakíts ki egy stabil személyiséget elsősorban. Aztán majd ha olyan személlyel találkozol, akit tényleg szeretsz, és kötődsz hozzá (meg fordítva is), akkor nem nehézségnek fog érződni fenntartani a kapcsolatot. Hidd el, tapasztalatból beszélek, anno én is belefutottam sok olyan emberbe, akikkel össze sem kellett volna jönnöm.

Egy kapcsolat akkor és csak akkor tud működni hosszútávon, ha mindkét fél stabil és biztos magában, és főleg szeretik saját magukat. Ez pedig teret enged egy másik személy befogadására is. De ne alakíts ki senkivel közelebbi viszonyt csak azért, mert a társadalom ezt diktálja, vagy mert pillanatnyi bizonytalanságodban vágysz egy társra.

Tudom, nehéz néha egyedül ellenni, amikor kizárólag magadra számíthatsz, de meg kell tanulni ilyenkor is boldognak lenni, különben a kapcsolat sem fog működni.

Elnézést, ha kitérő választ adtam, csak meglepő, hogy mennyi ember ragad bele úgy kapcsolatba, hogy nem is igazán szeretik a másikat.

4. válaszoló nem teljesen értek egyet. Az emberi természet, személyiség nem olyan hogy na akkor mostantól stabil, és készen vagyok. Az ember főleg ebben a korban, jó ha talál egy párt akivel mindketten tudnak fejlődni, segíteni egymásnak. Nagyon sok jót írtál le, de az emberek 90%-a, sajnos vagy sem, de nem így működnek. Érzelmileg mindig érik az embert hullámvölgyek. Furcsán, idealistán gondolkozol, nem ilyen egyszerűek az emberek.

Szerintem is fontos hogy az ember szeresse, és fejlessze magát, de ezt nem lehet meghatározni, hogy csak akkor és csak is akkor tudsz majd kapcsolatban élni ha majd te tökéletes érzelmi állapotban vagy, mert ez szerintem nem ilyen könnyű.

Nem azt mondtam, hogy tökéletes érzelmi állapot szükséges egy kapcsolathoz, hiszen az nem is igazán érhető el (kinek mi a tökéletes, ki mondhatná meg...)

De úgy gondolom, amíg nem találkozol egy bizonyos személlyel, aki igazán megfog, felesleges belemenni komolyabb viszonyba, mert csak lehúzzátok egymást. Sosem értettem, amikor valaki "barátnőt vagy barátot keres", eleve hogy lehet valakit keresni, akinek különleges személynek kéne lennie. Vagy rábukkansz, vagy nem.

Az együtt fejlődésről meg annyit, hogy nagyon sok olyan példát láttam, ahol beragadt mindkét fél a kapcsolatba, és nem mertek abból kilépni, nehogy valami boruljon. Persze, szépen hangzik, hogy két 20 éves ugyanoda jelentkezik egyetemre, vagy direkt egy városba, de nem szabad a saját magad egy részét, a szabadságod feladni egy olyan kapcsolatért, ami nagy valószínűséggel nem fog örökre tartani. Mert legtöbb ilyen esetben, eltelnek az évek, és rájön az egyik vagy mindkét fél, hogy mennyi mindent kihagytak, és a lángoló szerelem már kihunyt. Persze ez nem fekete-fehér, nem szabad a karriert, munkát sem 100%-osan előtérbe helyezni mindig, de mikor élje ki magát az ember ha nem fiatalon.

Egyébként én hiszek az igaz szerelemben, és valóban nem racionálisan működik ilyen téren az ember, de ezzel együtt fontosnak tartom, hogy saját magán is dolgozzon mindenki.

Megint csak egyet tudok veled érteni, hogy kicsit konkretizáltál, így érthetőbb, és sokkal jobban egyet tudok érteni. Amit én is leírtam, nagyon fontos hogy az ember magára is figyeljen, hisz egy kapcsolatban is kell fejlesztenie magát az embernek.

De hogy újra válaszoljak a kérdező kérdésére, szerintem át kell értékelned a dolgokat, le kell vetkőznöd ezt a felesleges maximalizmust, és ne úgy állj neki semminek hogy na mivel maximalista vagyok, ezt megint nem fogom élvezni, meg hogy úgyse tudom kihozni belőle a maxot, hisz előre nem is tudhatod. Azt sem mondom hogy mindenbe fejvesztve szaladj bele. Élvezd az egészet, a kapcsolatodat, azt hogy fejlődhetsz bármikor, a kedvedet pedig az adja hogy milyen lehetőségeid vannak és ne az hogy “jaj most megint ki kell maxolni fullosan mert ha nem akkor” .