Mit kezdjek a túlzott maximalizmusommal?

Nem tudom mit kezdjek vele. Sajnos nem tudom meglátni a szépet semmiben sem. Nem tudok csodálni semmit. Egyszerűen látom a hibát, azt, hogy esztétikailag semmi sem tökéletes, és undorodom mindentől. Undorodom magamtól, az emberektől, a természettől, az épületekktől, a festményektől, az egész létezéstől. Hiába mondják, hogy tanuljam meg meglátni a szépet a hétköznapokban, mert én látom ezt is de nekem ez nem elég. Hogy elégedjek meg a kis dolgokkal, ha még a legcsodálatosabb, legkülönlegesebb dolgokat is csak semlegesnek látom? Mit tehetnék én ezzel? Rondának és undorítónak látom az egész világot. Minden szeglete bűzlik a mocskos rohadástól. Én ezt látom. Mindenben. És nagyon utálom ezt az érzést.