Hogyan győzzem le a megfelelési kényszeremet és a maximalizmusomat? Egyáltalán normális ez a gondolat menet ami lezajlik bennem?

Nem vagyok megelégedve magammal se a külsőmmel se a belsőmme. De a legnagyobb problémát inkább az okozza,hogy nagyon megakarok felelni és mivel maximalista vagyok ezért nem igazán érzem azt,hogy megtudnék felelni. Múltkor például hétkönap munka után hazamentem és mamám rosszul lett egész éjszaka fent voltam mentőt hivtunk a sürgösségiről kb 03:00-ra értünk haza és másnap 12 óráznom kellett volna reggel és először úgy voltam vele,hogy nem megyek másnap dolgozni fent marafok még egy órát és aztán írok a főnökömnek,hogy nem tudok most lenyomni 12 órát.De amikor eljött az idő nem mertem ilyet írni a főnökömnek,mert féltem,hogy haragudni fog rám és nem felelek meg neki. Ezért bementem dolgozni 6-ra ott is voltam egész este nem aludtam de délután 4-kor már magyon kivoltam és megkértem,hogy engedjen haza. Haza engedett láttam,hogy nem tetszett neki és ezért nagyon rosszul éreztem magam. Pedig másnap reggelre kellett volna mennem nem tudtam volna másképp felkelni reggelre.Tegnap megint mentem ügyeletre ,de most magam miatt,mert nagyon begyulladt a fogam és nem bírtam fájt a fejem a fogam a fél arcom. De ma reggelre kellett volna mennem dolgozni és ma hajnali 4-kor értem haza nem mentem dolgozni és írtam sms-t a főnökömnek,amire nem is reagált.Mai napom fogorvoshoz és gyógyszerért rohangáltam ,holnap már megyek dolgozni. De megint rossz embernek érzem magam ,amiért nem mentem dolgozni. Ez normális?