Egy tanulságos sztori nektek, srácok(?)

A volt barátnőmmel, (hívjuk Beának) egy 9 hónapos kapcsolatom nemrég szűnt meg, méghozzá a következőleg:

Bea a kapcsolat elején örök hűséggel, minden más mézes-mázos szöveggel bombázta az elmémet, ami szépen lassan be is épült (főleg, hogy általában sírva ment el tőlünk, hogy nem akar elveszíteni SOHASEM).

Csodálatos volt vele minden, azt hittem valóban bízhatok benne, ő lesz nekem az igazi.

Azonban jött az érettségi idény, ami engem érintett, őt nem, plusz a karantén.

Nem tudtam sokat foglalkozni vele, pedig próbáltam a tanulás mellett rá is időt fordítani, megtettem érte mindent, mint mindig a 9 hónap alatt, de nem csak én, hanem a családom is. (Elkényeztettük, ő volt még az én családom "hercegnője" is. )

Azonban Bea nem tudta feldolgozni, hogy feszültebb vagyok, ráadásul eddig még nem is sejtettem, hogy mekkora pszichopata is ő (a sírásai után már le kellett volna essen).

Lement az érettségi, örültem, hogy végre fordíthatok időt kedvesemre, akit mindennél jobban imádok. Rengeteg tervem volt, vittük volna nyaralni is egy hétre, megnézegettünk volna érdekességeket az országon belül, de neki más tervei voltak.

8. hónapnál tartunk, kedveskedek neki folyton, viszont valami nincs rendben.

Folyamatosan generálta a feszültséget, a legkisebb dologból is elefántot csinált. Elkezdett kijárkálni a városba a "barátnőivel", ami már szinte minden napossá vált, viszont elég gyanús volt, mert sosem lehetett elérni olyankor, mikor pedig kimentem hozzá, nem volt azon a helyen, ahol említette, hogy lesz.

Ebből is vitáink kerekedtek, végül a 9. hónap végén szakításra került a sor. Pitiáner dolgokat hozott fel indoknak, amivel csak nevetést tudott belőlem kiváltani.

A nap, mikor szakítottunk ki is mentem a barátaimmal gyászolni kicsit, mire Bea hercegnő megjelent kézenfogva egy sráccal, akitől egyébként sosem kellet féljek, mert amúgy csak egy haver.

Én ideges lettem, a csávót konkrétan elüldöztem. Ezután a hercegnő anyukája megérkezett, hogy hazavigye csemetéjét.

Mivel elég jó kapcsolatot ápoltam az anyukájával, az ügyből egy elég nagy megbeszélés, vita alakult ki.

Az anyukának kiteregettem mindent, amit hazudozott neki, esetleg nekem Bea, azt, hogy mennyire tiszteletlenül beszél róla a háta mögött. Miután elmondtam mindent, megfordultam és elmentem.

Nem, ez nem egy jó példa, viszont tanulság. Tanulság arra, hogy fiú-lány barátság nem létezik, soha nem szabad hinni senki szavának, főleg nem ilyenekben. Mondhatjátok, oké, igen, hülye voltam, hogy elhittem amiket mondott, (örökkön örökké love you stb) de ki nem tette volna?

Mindenki célja a boldogság, az, hogy megtalálja azt, aki kitart mellette egy életen át.

De mivel 2 barátnőből ez volt a második fiú haveros megcsalásos esetem, egyre jobban kételkedem abban, hogy el tud köteleződni egymás mellett két ember.

Amennyiben végig olvastad köszönöm a figyelmet, remélem tanulságos volt.

Véleményeket várok kommentben.