Úgy érzem mérhetetlenül kihasználnak a barátom szülei. Mit tegyek? 18/L

Nagyon szerettem a barátomat, de sajnos már a szakítás gondolata jár a fejemben. Alapjáraton jól megvoltunk egymás mellett 2 évig, szinte sosem veszekedtünk. De! Sajnos kezdek már besokalni. Van egy olyan érzésem, hogy a szülei a pénzünkre játszanak (nem vagyunk gazdagok, annyi, hogy jobban állunk mint ők, mert egyedüli gyerek vagyok, ők meg többen vannak) 5 en élnek 2 szobába. Na és azon sonfordálnak, hogy minnél előbb költözzön ide a barátom, úgy hogy egy fillért nem ad be majd a költségekbe. Ezen annyira lehidaltam. Rohadt sokszor mondják ezt. Én most fogok érettségizni de majd maradok még 1 évet szakmán amit komolyan akarok majd venni. Ő tavaly leérettségizett de maradt a suliba ő is de sajnos már kezdem azthinni azért, hogy ne kelljen dolgoznia. Szeptember óta egy rohadt szót nem tanult.(Nem ilyennek ismertem meg) engem is már próbál lebeszélni, hogy ne tanuljak, mert minek. Mintha kicserélték volna. 2 km-t nem tud sétálni, papám halálos szívbeteg elvárja tőle, hogy vigye ki kocsival. Meg ilyen dolgok. Megyünk valahova soha nem hoz pénzt. Fogamzásgátlót egy éve fizetem anyámmal, felkértem szalagtűzös táncra mondtam kifizetjük az ő részét(3 000ft) meg se köszönte. Szóval a szüleinek meg ezek tök természetes dolgok meg neki is, hogy mindig mindent mi fizetünk. Mikor meg ott vagyok nagyon szegényes kaja van valami kis krumpli vagy egy lencse leves amikor meg nem vagyok ott pizzát sütnek meg minden. Nálunk meg minden héten kapja a nagy húsokat meg amit csak akar. Lát pár sört a hütőbe simán megissza vagy megakarja. Én ilyeneket nem is csinálnák másnál. Barhova megyunk mindig mi fizetjük az ő részét és kajáját.