Lányoknak az ilyen pasik nem kellenek már?

3 hónapja lett vége a 9 hónapig tartó kapcsolatomnak. Mindennél jobban szerelmes voltam a lányba, és mindent meg is tettem volna érte, de sajnos végletben kiderült csak kihasznált ami után még bűntudata sem volt. Nagyon elszomorodtam, de végül lassacskán kihevertem a dolgokat. A lány mindent amit szeretett volna megkapott tőlem. Sosem voltam egy kőbunkó paraszt és nem is szeretnék az lenni. Igaz érzékenyebb típus vagyok, őszintén el is tudtam sírni magam miatta a végén. Szóval a lényeg, ahogy a lány ismerőseimet elnézem, vagy azokat akikkel így futva beszélgetek valamennyit, mindneki elzárkózik a magam fajtától. A humoromat sokan dicsérték már, meg is tudtam sokszor sok lányt nevettetni, de valahogy azt érzékeltem, hogy nincs szükségük egy olyan fiúra, aki minden délután amint van ideje rohan a lányhoz, hogy vele legyen, hogy mindig megölelje, odabújjon hozzá, meg hogy figyelmesen meghallgassa mindazt ami vele aznap történt hasonlók. Az előző barátnőm miatt minden reggel 1 órával hamarabb keltem, hogy elmenjek hozzá, és lekísérjem a suliba, majdnem minden hétvégén elvittem ebédelni, ha beteg volt suliból futottam a városba csokiért meg virágért, aztán persze hozzá amilyen gyorsan csak tudtam. Ez volt eleinte. A vége felé már ott tartottunk h heti 2 szer vittem virágot, csokit, odabújtam hozzá délutánonként, hogy aludhasson ha fáradt, meg hasonlók, de ő végül mégis a keményebb alfahím csávóhoz pártolt.

Én rontottam el ?