Mi baja van? Depressziós?

Csak fel akarod szedni.

Hagyjad.

Ha tenyleg bant a dolog akkor szolj az osztalyfonoknek.

Nem kell szólni az osztályfőnöknek. Én is ilyesmi vagyok, bár gyógyulófélben, és nem bántom magam. De kifejezetten idegesít ha tanárok zaklatnak. Nekem régebben nagyon jól esett volna ha valaki megkérdezi mi van, akit tényleg érdekel. Neked is ajánlom hogy tedd ezt, próbáld támogatni kicsit szegényt. Ne faggasd, ha beszélni akar akkor beszél.

Tanárokat nem nagyon szokta érdekelni, kérdezte egy ofőm, aki addig teljesen normálisnak tűnt, hogy mi van velem, mondtam hogy vernek otthon, nem mondott és nem is csinált semmit, nem érdekelte XD sőt, miután elmentem onnan, mindenféle kurvának állított be az osztály előtt, pedig egy csendes, visszafogott, jó tanuló lány voltam egész életemben.

5 os

Az mindegy hogy te mit tartasz idegesitonek. Sokszor a megoldas es a helyes lepes idegesito.

Ilyen korban fogalmad sincs hogy mit kene tenni, hogyan kell kezelni az ilyen dolgot, es hova vezethet kezeletlenul.

Ha tenyleg van baj, akkor osztalyfonok lehet elbeszelget a lannyal, majd a szulokkel akik remeljuk elviszik pszichologushoz ha akkora a baj vagy minimum elbeszelgetnek vele.

Ha tenyleg baj van, azert sem jo ha ismeretlenkent megprobalunk javitani a helyzeten, mert konnyen lehet hogy megbantjuk valamivel az illetot, vagy rossz tanacsot adunk, vagy egyaltalan nem tudjuk kezelni a helyzetet. Attol fugg milyen problemaja van.

Az ilyet jobb szakemberre bizni, akarmennyire szeretnenk kezunkbe venni az iranyitast.

Nem szeretnéd megkérdezni tőle? Vagy nem áplotok olyan közeli viszont? Szerintem ha segíteni akarsz neki, akkor barátkozz vele, beszélgess és utána finoman rátérhetsz, hogy esetleg nincs-e valami problámaja. Lehet, hogy meg fog nyílni neked egy idő után, de így egyből 99% szazalek hogy nem. Csak legyel vele kedves, és megertő. Tapasztalat, amikor az egyik osztálytársam ugyanígy szomorú volt, akkor többször beszélgettem vele, mosolyogtam rá, bíztattam, hogy nyugodtan írjon/mondja nekem ha valami baja van, és egy ennek köszönhetően elmondta mi történt és legalább lelkileg tudtam neki segíteni. Egyébként ösztönből tettem nem azért, hogy csak azért is meg tudjam, hanem mert valamiért teljesen bennem van ez a "segíteni akarok a szomorú embereknek" meg mindig is érdekeltek az ilyen dolgok. Na mindegy, most nem rólam van szó, szóval én azt ajánlom, hogy barátkozz vele, aztán ő eldönti beavat-e. Sok sikert neked is, meg neki is jobbulást!

16/L