Miért jó a Rock zene?
ez a kérdés inkánbb a Rockerekhez szolna, mármint aki szereti és támogatja a rockzenét.
én prbáltam megszerenti mármint hallgatni de számomra inkánbb ilyeszö volt .
eggyes barátnöim szerint nyugtato kérdezem én Rockerek.
fejtsétek ki nekem hogy miért is halgattok rockzenét, és mi jo benne.
nem bántásbol ,csak érdekelne. több ilyen barátnöm van.
#8: Akkor hadd védjem meg a másik oldalt is.
> Én frászt kapok a mai (számomra ezt nem lehet zenének nevezni) "zenéktől" mert feljavítják a hangjukat
Stúdiófelvételnél minden zenénél feljavítják az énekhangot. Rockzenénél is. Vannak nagyon jó hangú énekesek minden műfajban, meg vannak, akiknél élőben is muszáj playback-et nyomni, mert „megcsinált” együttesről van szó. (Lásd a legszégyenletesebb példát: Milli Vanilli.) Pl. Michael Jackson hangja úgy jó, ahogy van. Hogy a zenéje milyen, szereti-e valaki vagy sem, azt most tegyük zárójelbe, a lényeg itt az, hogy jó hangja van. A Depeche Mode énekesének David Gahannek a hangja is úgy jó, ahogy van. Cher hangja is úgy jó, ahogy van, az más kérdés, hogy talán ő volt az, aki az elsők között futott be igazán egy olyan dallal – Believe –, amiben az autotune-t, mint zenei eszközt szándékoltan, érezhetően, afféle zenei effektusként kezdte használni… Annak ellenére, hogy enélkül is jó hangja van. De hogy magyar példát is hozzak, most hirtelen a Halott Pénzből Járai Márk jut eszembe. Nem hiszem hogy rászorulna az énekhangjának a feljavítására. Másik oldalról meg ha rock, akkor pl. Marilyn Manson is előszeretettel használ hangeffektusokat az énekhangjára is. A Pál Utcai Fiúk zenéjét meg olyannyira annak ellenére, hogy szinte már-már azért szerettük, mert az énekesnek csapnivaló, fájdalmasan hamis énekhangja volt, amivel egy mai „tehetség”kutató versenyen a selejtezőn elbukna.
> a zenét alá géppel csinálják,nincs benne semmi érzelem és szinte mind ugyan olyan
A gépi zenével sincs önmagában gond. Ez is egy eszköz, és néha sokkal többet ki lehet hozni belőle, mint hagyományos hangszerekkel. Megint be tudom citálni a Depeche Mode-ot, ami szintén azért vált nagyon sikeressé – itt Magyarországon anno vagy Depeche-es voltál, vagy metálos –, mert a dalai mély érzelmi húrokat tudnak megpengetni, pedig alapvetően, klasszikusan elektronikus zenéről van szó. Előttem említették a Kraftwerket. Jó, talán az mai füllel már egy kicsit fura, de mégis olyan atmoszférát tud teremteni a zenével, amit klasszikus hangszerekkel nehéz (pl. The Robots, The Man Machine). De a Delta főcímzenéjét is be tudom idézni: Song of the Second Moon . Vagy mondjuk a Got Glint című számot a Chemical Brotherstől (oké, a zenei alap egy régebbi zenéből lett kivéve: Bernard Fèvre - Earth Message )
Aztán ne hagyjuk ki az elektronikus zene egyik császárát sem, Jean Michel Jarre-t sem. Én nem is értem ezt a fickót. Az ember idősebb korára elkezd konszolidálódni, lehiggadni, lelassulni. Egy 60 éves zenész vagy a múlt sikereiből él, és vagy pocsék új zenéket ír, vagy egyáltalán nem ír új zenéket. Vagy olyan lesz, mint Pataky Attila, aki átnyergelt a mulatós zenére. De vannak hasonló külföldi példák is, sokszor egy rockzenész idő korára valahogy visszakanyarodik egy blues-os, country-s, esetleg valami jazz-es irányba. De itt van Jean Michel Jarre, aki 59 évesen egy olyan albumot tett le az asztalra ami a modern elektronikus zenéhez képest is előremutató, progresszív jellegben köröket ver kb. bárki másra. Nehéz feldolgoznom, hogy pl. ezt a számot egy majdnem 60 éves „bácsi” készítette: https://www.youtube.com/watch?v=lejkKS4g944
Mike Oldfield talán az egyik legjobb példa, ha a zenei stílusok „harcáról” van szó. Őt nem kötötték ilyen problémák. Írt olyan dalt, ami ízig-vérig popzene, még ha van benne egy csipetnyi gitár is pl. a Moonlight Shadow. Írt olyan dalt, ami klasszikus rockzene, pl. a Shadow On The Wall. De alapvetően mégis az elektronikus zenében alkotott leginkább, ami mesterien kevert a gitárral a klasszikus gitártól az agyontorzított elektromos gitárig. Pl. ott a Tubular Bells sorozat. Ha csak a Tubular Bells III-at nézem, komplett stílusváltások vannak benne, úgy csúszik át az egyik zenei stílus a másikba, hogy észre sem veszi az ember:
3. szám: Jewel In the Crown ( https://www.youtube.com/watch?v=dXFe7x1hBug )
4. szám: Outcast ( https://www.youtube.com/watch?v=NcXxrV1pl8Q )
5. szám: Serpent Dream ( https://www.youtube.com/watch?v=_XUGFFBzZlU )
6. szám: The Inner Child ( https://www.youtube.com/watch?v=fy0YLqDqnOE )
7. szám: Man In The Rain ( https://www.youtube.com/watch?v=2Dce8DhrTsY )
világzene hangulatú dal → keményebb rockzene → spanyol zene hangulatú dal → atmoszférikus, melankolikus valami → popzene szerű dal kis rockzenei „krémmel”
Az Amarok című „albumát” – ami igazából egyetlen, egy órás, egybefüggő dal – meg még a Mike Oldfield rajongók egy része sem tudja hova tenni. Annyi ötlet, stílus van benne, amiből négy együttes egy komplett életművet fel tudna építeni. Nem is zene ez, inkább alkotás.
Szóval amit mondani akarok: Az énekhang is egy zenei eszköz, azt is nyugodtan lehet effektelni, nem csak a gitárt. Egy számítógép által játszott 100%-ig szintetikus hangokból felépülő zene is egy eszköz. A szintetizátor is egy hangszer. Ezek mind-mind eszközök, amik szakbarbárok kezében silány műveket eredményeznek, de lehet ezeket a legmagasabb, mesteri szinten is használni, és akkor olyan eszközzé tudnak válni, amik mással nem pótolhatóak.
Én szeretem azt gondolni magamról, hogy alapvetően az igényes zenét keresem, legyen szó bármilyen stílusról. De ha az ember nem csinál ebből sznobizmust, akkor teljesen élvezhető számára egy tömeggyártott, nem túl minőségi zene is. Olyan ez, hogy az ember lehet, hogy nagyon kifinomult gasztronómiai ízléssel rendelkezik. Ennek ellenére néha teljesen megfelel egy sarki bódéban megvett átlagos minőségű gyros, vagy egy adag popcorn, vagy némi chips is. Az ember tudja, hogy nem a gasztronómia netovábbjáról van szó, mégsem tartja ehetetlennek, mégis képes ezt is jóízűen elrágcsálni. Megvan ezeknek a helye is a teremtésben. Nyugodtan lehet élvezni egy How Much Is The Fish?-t, egy Gangnam Style-t, egy Lean On-t, egy Despacitot, egy Mert a nézését meg a járását, vagy egy Apu vedd meg zenét is. Lehet, hogy úgy alapvetően nem tartod igényes zenének, de lehet benne egy olyan fűszer, aminek az ízére kattansz rá, annak ellenére, hogy a többi részét meg ízetlen tölteléknek tartod. Nincs ezzel sem gond, ha az ember nem akarja látatlanul belefalazni az ízlését egyetlen kategóriába, afféle „még nem hallottam, de sz…r” alapon.
#8
Nagyon leegyszerűsítve látod a dolgokat, most szívrohamot fogsz kapni, de a következő számokat egy rockzenekar csinálta:
https://www.youtube.com/watch?v=sKZN115n6MI
https://www.youtube.com/watch?v=2NQ8woXu07c
kicsit komolyabbra véve a rock egy nagyon tág műfaj aminek sok ágazata van annál is több testvér zsánerrel, attól hogy az amit a barátaid hallgatnak nem tettszik még találhatsz másabb hangzású számokat. megpróbálok keríteni néhány könnyebben fogyasztható darabot.
https://www.youtube.com/watch?v=NvsQPCbgJOA
https://www.youtube.com/watch?v=uLP8rFrL1W0 (oké ez nem igazán a könnyen fogyasztható kategória mondjuk)
https://www.youtube.com/watch?v=d4tyCchDlhM
https://www.youtube.com/watch?v=G0LIO138Z-A(ez meg shoegaze ami már erősen elkanyarodott a rocktól de vannak hasonló elemek bennük)
https://www.youtube.com/watch?v=H8YHplnn60U
remélem találsz közöttük valamit ami tettszik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!