Hogy kezeljem a túlzott rajongást?

18 éves lány vagyok, és őrülten rajongok a Guns N' Roses nevű bandáért. Sokan mondták már, hogy ez már beteges, de nem tehetek róla. Tudok róluk mindent, több ezer képem van róluk lehúzva a számítógépembe, az összes számukat ismerem és imádom, minden cikket, könyvet elolvasok róluk. Ők az életem, nélkülük senki vagyok. Három Guns és egy Slash koncerten voltam. Van GN'R-es pólóim, kulcstartóm, fülbevalóm, övem, bögrém, táskám, könyveim, kitűzőm, már tervezem a tetoválást. Ők a háttérképem és a csengőhangom a telefonomon. Ismerem a szokásaikat, a családfájukat, az életüket, a turnékat, a történeteiket, ha látok egy koncertfotót, fejből tudom, hogy melyik évben és hol készült a kép. Az összes szöveget ismerem fejből, tudom a mozdulataika t, annyiszor láttam a klippeket. Képes vagyok órákat tölteni az ő képeik nézegetésével. Számomra olyanok, mintha a családom, a vallásom lennének. Nem tudom az életem elképzelni nélkülük. Egyszerűen nem tudok úgy egy fiúra ránézni, hogy magamba össze ne hasonlítanám Axl vagy Slash fiatalkori kinézetével. És azért valljuk be, Axl baromi jól nézett ki, úgyhogy szegény fiúknak esélyük sincs nálam, ha nem olyanok, mint Ő! Fanatikusan rajongok a régi, klasszikus banda mellett a mostani felállásért és Slash Guns-utáni munkásságáért egyaránt. Minden nap hallgatom a zenéjüket (most épp az Estranged megy). Anyám már megőrül ettől, hogy minden zsebpénzem őrájuk költöm, hogy mindig csak velük törődök, hogy az iskolai füzeteim margói össze vannak firkálva az idézeteikkel, a szövegekkel. Kinőhetem még ezt a beteges imádatot? Ti is rajongtatok ennyire valamiért még 18 évesen is? Mit tehetnék ellene, hogy ne befolyásoljanak ennyire, még a fiúk területén is? Köszönöm a segítséget!