Miért jó a Rock zene?

Elsőnek leszögezem, hogy nem vagyok rocker. 40 éves elmúltam, a zene már régen nem identitásformáló számomra. Mindenféle zenei stílusban találtam kimagasló, minőségi alkotásokat, meg silány fércműveket is, legyen szó komolyzenéről, népzenéről, popzenéről, rockzenéről, rapről, technoról. Na jó, ez nem igaz, mulatós zene, illetve operett műfajban még nem találtam kimagasló, minőségi alkotást. Nem vagyok rocker, de a népzene után a rockzene az, amit leginkább kedvelek.

A rock nem egy zenei stílus, hanem egy komplett zenei ága a könnyűzenének. Rengeteg különböző stílus van ezen belül, aligha lehet pár zenéből az egészet átlátni. A rockzene valahol a blues és a country zene szerelemgyerekeként jött létre, nota bene mind a mai napig vannak blues rock, country rock, folk rock irányzatok, de a rock'n'roll tulajdonképpen a rockzene egyik prototípusa. Aztán vannak alternatív, progresszív irányzatok is. Meg eljuthatunk a metálzenéig, annak mondjuk a legkeményebb ágaihoz is, mondjuk a death metálig. Aztán vannak kevert műfajok is, hogy csak a rockoperát említsem.

De mi az, ami a rockzene magját adja? Nehéz zenei stílusokat jól definiálni, de a rockzenére egyrészt a gitárcentrikusság jellemző. A gitár önmagában egy nagyon sokféle hangzásvilág, érzelemvilág visszaadására alkalmas hangszer, mindenféle torzításokkal meg aztán tényleg nagyon széles hangzásvilág visszaadására képes. És ez az egyik ok, ami miatt kedvelem a rockzenét. A gitár. Ott van mögötte az ember, ott van a hangszer, annak minden jellegzetességével. Egy élő, valódi hangszerről van szó. A torzítások, miegyebek képesen nagyon aláhúzni bizonyos érzelmi állapotokat, van egy erősen szintetikus hangzásvilága is, rengetegféle hangzást ki lehet csikarni egy elektromos gitárból, de közben mindvégig megmarad valód, lélekkel rendelkező hangszernek.

A másik jellegzetessége a rockzenének a történelméből fakad. Egy olyan korszakban vált népszerűvé bizonyos korokban, mikor sok fiatal csalódott a többségi társadalomban, ami részben lázadásban, a szabályok, normák felrúgásában nyilvánult meg. Részben benne van a kitaszítottság érzése is, a rockzenére jellemző valamiféle melankólia, valamilyen mólos hangzás. Részben meg alapvető emberi értékekhez nyúlik vissza. Innen a rockzene másik sajátossága: roppantul szövegcentrikus. Jó, nem annyira, mint a rap, meg nem minden ágra, illetve minden együttesre igaz, jellemző. A rock nem csak zene, hanem szöveg is, méghozzá minőségi szöveg. Én azt gondolom, hogy a klasszikus lírához, mint irodalmi műfajhoz leginkább a rockzene áll a legközelebb a könnyűzenei irányzatok közül. A szövegek jórészt intelligensek, és nagyon mély érzelmi szálakat tudnak megpengetni. Ha úgy tetszik, némi túlzással lehet azt mondani, hogy leginkább a rock a modern kor lírája, és a gitár a modern kor lantja.

Azt, hogy a rockzene úgy általánosságban ijesztő lenne, azzal nem tudok mit kezdeni. Mert fel tudok sorolni egy csomó rockzenét, amiről nem tudom elképzelni, hogy egy mentálisan egészséges ember számára ijesztő lenne. Pl.:

Simon & Garfunkel - The Sounds of Silence (folk rock)

Mike Oldfield - To France (jó, ez egy kicsit pop+rock keverék, de a gitárszóló azért eléggé rock, lássuk be)

R.E.M. - Losing My Religion

Led Zeppelin - Stairway To Heaven (rockzene ez is ÁM! :) )

Metallica - Nothing Else Matters (de mondhatnám a The Unforgiven -t is, az szinte már ballada)

Queen - Bohemian Rhapsody (Jó, a Queen egy kicsit kakukktojás, de azért a rock alá sorolják)

Elvis Presley - In the getto (na jó, ez még azért a rock gyerekkora volt, meg is látszik a blues-os, country-s beütés)

Pink Floyd -- The Wall (Jó, a Pink Floyd azért eléggé progresszív irányzat)

Aerosmith - Crazy

Igen, ez mind-mind rock, és szándékosan lassú, lírai számokat próbáltam becitálni. De gyorsabb számoknál sem feltétlenül tartok ijesztőnek azt, ami egy kicsit vadabb. Pl.:

Queen - We Will Rock You

The Strokes - Reptilia

The Cure - Friday I'm In Love

Nirvana - Smells Like Teen Spirit (na jó, erről már el tudom képzelni, hogy valakinek sok)

Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine

Aztán nem beszéltünk még egy csomó hazai előadóról. Ijesztő lenne mondjuk a Heaven Street Seven - Hol van az a krézi srác című dala? Vagy csak úgy együtteseket sorolva ijesztő lenne az LGT, az Illés, az Omega, az Edda, a Kispál és a borz, a Republic, Quimby, sőt Zorán, vagy Demjén Ferenc összes száma? Vagy ijesztő lenne az István a király rockopera? De még a keményebb sodratú Tankcsapdát, vagy a Depressziót sem nevezném ijesztőnek.

Azért na, csak van a fentiekből, ami számodra nem ijesztő, sőt még kedveled is.

És igen, hallgasd figyelmesen a keményebb magyar rockzenék szövegeit. Szerintem érzelmileg, társadalmilag igencsak érett kritikát fogalmaznak meg, illetve félelmeket, érzéseket fogalmaznak meg. Depresszió: Nem akarok elszakadni, Tankcsapda: Mennyország tourist… Bocs, de ezek szinte már-már konzervatív erkölcsi tanítások, ha csak a szöveget nézed. De Edda két tucat szövegét is be tudnám ide citálni. De még egy Nagy Feró a maga stílusában is a 8 óra munka című dalában is egy görbe tükröt állít.

Azért ez számomra kicsit értelmesebb, mint a popzene sokszor silány szövegei, ami kb. arról szól, hogy buli van, meg úgy általában zsigeri érzelmekre reagál. A popzenében megtörténhetett az, hogy valaki dalszövegként a hónapneveket sorolta fel. Lásd: Boney M - Calendar song. Na ez a rockzenétől nagyon idegen lenne. Nem mondom azt, hogy a popzene rossz lenne. De jellemzően nekem sánta. A hangszerek, a zenei rész oké, sőt néha nagyon az ember fülébe tud mászni – nem véletlenül beszélünk pop, azaz populáris, azaz népszerű zenéről –, de mégis hiányzik a szöveg. A rap meg pont a másik véglet, a másik olyan műfaj, aminél a minőségibb dalokra azt lehet mondani, hogy a líra modern formája, de ott meg a zene az, ami sekélyes. A ritmus megvan, sőt abban nagyon is kifinomult tud lenni, de dallamról aligha beszélhetünk. Az elektronikus zene esetén a hangzásvilág az, ami végletekig kiforrott, de ott is a komoly műveknél nem hogy silány, de egyenesen hiányzik a szöveg. Oké, megvan a zene szöveg nélkül is, sőt bizonyos zenéket nehéz is lenne elképzelni szöveggel, vannak itt is nagy kedvenceim, de hajlamos vagyok egy idő után inkább rockzenére kapcsolni, mert nekem személy szerint kell a szöveg is a dallamhoz. Lehet, ez a néptáncos múltamból való becsípődés, lévén a népzene leginkább dal, azaz szöveggel rendelkező zene, de a személyes ízlésen túl azért objektíven is elmondható, hogy a zene egy kicsivel többé válik, ha két erős lábon áll, nem csak egyen.

Lehet hogy én látom rosszul, de szerintem nem egy zenei stílus a jó, hanem egyes előadók.

Pl. a Radiohead vagy a Pink Floyd jók, a Scorpions és a Bon Jovi meg borzalmas.

Ez igaz más stílusokra is, pl. a Kraftwerk vagy a Daft Punk a jó, nem pedig maga az elektronikus zene.

Amúgy a #2-es válaszoló sok jó dolgot írt.

Az első válaszadó gyakorlatilag leírta 100%-ban a véleményemet.

Azon felül csak annyit tudok hozzátenni, hogy bár sok rockzenei előadót/albumot szeretek, számomra lehetetlen úgy beszélni a műfajról, mintha egyetlen egységes entitás lenne. Az ilyen tág besorolások, mint rock, vagy pop, vagy elektronikus, vagy jazz, stb., olyan szerteágazóak, hogy egyes alműfajok köszönőviszonyban sincsenek egymással, hiába "rokonok" technikailag. A specifikus vonások viszont, amiket vonzónak, vagy épp taszítónak tartok zenében, szóval amik meghatározzák magát a zenét, azok olyasmik, amik túlmutatnak a műfaji kategóriákon. Bármilyen fajta zene lehet poppos, vagy elvont, extrém, vagy nyugtató, szomorú, vagy vidám, komplex, vagy egyszerű, mély érzelmű, vagy tartalmatlan, egyedi, vagy sablonos, függetlenül attól, hogy melyik hangszer benne a domináns, vagy hogy melyik évtizedből származik, épp emiatt biztos vagyok benne, hogy rockzenéből is találnál kedvedre valót, illetve a hozzád legközelebb álló műfajból is hallhatnál olyat, amit esetlegesen ijesztőnek találsz.

Akkor milyen zenét hallgatsz ha már a rock is ilyesztő? Még a metált megértem.. De hogy a rock? :D Ami akár lehet egy laza kis GnR vagy HIM is 😂

Hogy miért? Szeretek műfajtól függetlenül sok zenét,ami jó a műfaján belül. Így a rockot is. Te mit szeretsz abban a zenében amit hallgatsz?

A ritmust,dallamot,ilyesmi. A metalcore pl az más. Ott is vannak szép dallamok,de azt lehet hogy szokni kell sokaknak. Először én is egy ordibálós katyvasznak hallottam,de mivel a barátaim nagyon szerették megpróbálkoztam vele. Nekiültem és végighallgattam pár számot,odafigyeltem. És megértettem. Zseniális.

De persze ezt megelőzte a rock és metál zene ismerete,szóval lassan kell belemászni. Aki hallott már rockot,annak jöhet a nagyobb falat. Nem lehet rögtön goregrinddal kezdeni.

Miket hallgat a barátnőd/id? Talán kérd meg hogy mutassák meg melyik számokat szeretik,melyik előadókat. Lehet hogy vannak lazább számaik is,amik tetszhetnek.

Kerestem pár lazábbat,hátha ez nem ijesztő.Próbálkozz meg velük.Sokan ezekkel kezdték :D

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Engem megnyugtat ha ideges vagyok,felvidít ha szomorú,stb.

Én inkább depis rock zenéket hallgatok(kb.80%-ban)kedvenceim a 80as 90es évek,és mert tele vannak érzelmekkel. Nem feltétlen szomorú! Lehet benne öröm,harag,gyász...

Én frászt kapok a mai (számomra ezt nem lehet zenének nevezni) "zenéktől" mert feljavítják a hangjukat,a zenét alá géppel csinálják,nincs benne semmi érzelem és szinte mind ugyan olyan!

Nem akarok senkit megbántani,ez csak az én véleményem

14/L

[link]