Ezt valaki le tudná fordítani nekem?
I used to rule the world
Chunks would load when I gave the word
Now every night I go stow away
Hide from the mobs I used to slay
They once were terrified
Every time I looked into their eyes
Villagers would cheer my way
For a hero I was, that's what they'd say
One minute we had it all
Next our world began to fall
Away from all that it had once become
They all cried for my help, but I stood there numb
I gaze off into the boundless skyline
Noteblock choirs playing in the sunshine
Turn 'round pick up my sword and wield
The blade that once forced evil mobs to yield
And hope one day that this chaos and
Destruction turns for the better
Never a bow in hand
And that was when I ruled the land
It was the creepers and Skeletons
Blew down the doors and boxed us in
Arrows whizzing by like streaks of light
I tried all that I could to stay and fight
As the undead roamed the street
Families broken at my feet
Life itself suspended by a thread
Oh, why is it that I wasn't dead
I gaze off into the boundless skyline
Noteblock choirs playing in the sunshine
Turn 'round pick up my sword and wield
The blade that once forced evil mobs to yield
If this battle should leave me slain
I know Herobrine will call my name
Better to take a stand
And that was when I ruled the land
Valamikor a világot uraltam,
Nagy dolgok mozdultak, mikor megszólaltam;
Most el kell rejtőznöm minden éjjel
A bűnözők elől, kiket én csaptam széjjel.
Valamikor rémültek voltak,
Amikor csak a szemükbe néztem;
A falusiak éljeneznének az úton
A hősért, aki voltam.
Egy percre megvolt mindenünk,
A következőben hanyatlani kezdtünk,
Távol mindentől, amit egyszer elértem,
A segítségemért sikítottak, de ott megdermedtem.
A határtalan égre meredtem,
Felhő kórusok zenéltek az égben:
„Fordulj meg, vedd fel a kardom, és használd a pengét,
Mely egyszer engedelmességre bírta gonosz ellenségét,
És reméld, egy napon ez a káosz és
Pusztulás majd jobbra fordul,
Nem lesz soha íj a kezekben!” –
Ez volt, mikor a földet én vezettem.
A kúszónövények és a csontok
Belehelték az ajtókat és bedobozoltak minket,
Nyilak repültek mint a fénysugár,
Mindent megpróbáltam, hogy maradhassak és harcolhassak,
Ahogy az élő halottak ellepték az utcát,
Családok hulltak szét a lábamnál,
Az élet maga egy hajszálon lógott –
Oh! Miért nem maradtam ott?!
A határtalan égre meredtem,
Felhő kórusok zenéltek az égben:
„Fordulj meg, vedd fel a kardom, és használd a pengét,
Mely egyszer engedelmességre bírta gonosz ellenségét!”
Ha ebben a csatában el kell pusztulnom,
Herobrine a nevemen szólít majd, tudom;
Jobb lesz állást foglalnom –
És ez volt, mikor a földet vezettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!