Azért sztárolják túl Freddie Mercuryt, mert meleg volt?

Te honnan tudod én hány akkordot fogtam valaha is?

Hallgatlak.

#29

Nem feltétlenül arra akartam utalni, hogy csak ez a kettő lehetőség van, de ismerjük el, Magyarországon a társadalom igen nagy része még mindig azon a szinten van társadalmilag-kulturálisan, hogy az a követendő példa, hogy a férfi szépen lerészegedik, beül a TV, bámulja a meccset, és ha rossz kedve van, akkor odasóz egyet az asszonynak. Amíg ez az általános, addig egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy még az értelmes, művelt emberek közül is képesek leszólni egy több mint száz éve létező médiumot, totál ismeretlenül.

(Remélem értelmesnek hangzott, picit fáradt vagyok...)

A képregény ugyanolyan legitim művészi ág, mint az irodalom és a filmművészet (amit a sznobok szintén lenéztek kb. az olasz neorealizmus megjelenéséig, hiába voltak már a húszas években avantgárd művészfilmek, úgy tartották, hogy "egyszerű szórakozás a buta proliknak akik még csak olvasni sem tudnak, hogy tudják élvezni Tolsztojt és Stendhalt"). A képregények egyáltalán nem képekkel lebutított történetek az analfabéták és kisgyerekek számára, ahogy sokan - főleg azok, akik egyáltalán nem ismerik a műfaj történetét - tartják, hanem a próza és a képzőművészet egymást tökéletesen kiegészítő kombinációja. Mármint a médium krémje, persze itt is van rengeteg ostoba fércmű, de olyanok minden médiumban vannak, a filmek, a könyvek és a zenék többsége is szar volt mindig. Nem véletlen, hogy nyugatabbra (és nem csak a buta amcsiknál) már legalább a nyolcvanas évek óta felnőtt művészetként kezelik, még művészi egyetemen is szokták oktatni őket.

Néhány példa komoly, művészileg/irodalmilag is elismert képregényekre:

Blankets - Az írója saját élményeit írta meg benne a fiatalkoráról, mikor a szülei kereszténytáborba küldték, és arról hogyan lett végül ateista.

Maus - A képregény, amiért Ar Spiegelman Pulitzer-díjat kapott. A holokausztot túlélő édesapja visszaemlékezései alapján írta meg a második világháború borzalmait és azt, hogy a túlélőknek milyen nehéz volt visszailleszkedni a társadalomba a háború után.

Persepolis - Az írónője Marjane Satrapi, aki a hetvenes-nyolcvanas évek Iránában volt gyerek és arról szól, milyen volt az élet gyerekként a teokratikus diktatúrában, miként csodálkozott rá a Nyugat és az iszlám közötti kulturális különbségekre mikor tinédzserként Európában élt egy ideig és milyen érzés volt felnőttként visszatérni Iránba. Egyetemeken is elemzik a komplex szimbólumrendszere miatt.

The Sandman - Ezt már ajánlottam korábban is. Neil Gaiman megteremtett egy saját mitológiát a DC univerzumból, az antik/keresztény/távol-keleti mítológiából, a különböző népek tündérmeséiből és valódi történelmi eseményekből, a hét Végtelennel a főszerepben, akik mindannyian egy-egy metafizikai koncepció megtestesülései (Sors, Halál, Álom, Pusztítás, Vágy, Kétségbeesés és Delírium). A történet olyan témákat érint, mint a determinizmus, a kötelezettségek és az egyén akaratának kérdése, transzneműség stb... Szokták mondani, hogy ez volt az első képregény, amiért az értelmiség és az egyetemisták is rajongtak, mai napig szokás bölcsész fantasynak nevezni. Egy jó rövid, 2500 oldalas történet komplex szimbólumokkal és történetvezetési szerkezettel. Ha csak egyetlen képregényt is olvasol el az életedben, ez legyen az.

Nem olvastam végig mindet...

Nem kedvelem a Queen-t de Freddie Mercury-t nagyszerűnek tartom és nem azért mert más volt a nemi identitása.

Szimplám maradandót alkotott és nagyszerű volt a hangja, a munkássága.

Mindenképpen egy korszakalkotó eladó volt.

Talán egyedül Dio-t tartom nála jobbnak, más nem nagyon érhet fel hozzá.

Kérdező, arra nem gondolsz, hogy rengeteg ember van úgymond "túlsztárolva" rajta kívül, nemi identitástól teljesen függetlenül? A bizonyos emberek sztárolása általános társadalmi jelenség, úgy csinálsz, mintha ő lenne az egyetlen, vagy mintha csak melegeket sztárolnának.

Egyébként meleg körökben szerintem pont nem ő az, akit istennek tekintenek, a te szóhasználatoddal élve. Most inkább a Bohém rapszódián lógó tinik vannak oda meg vissza érte (vagy értük), akik a film hatására hirtelen rájöttek hogy 2000 előtt is volt élet.

Egyébként kedvelem a Queent, vannak rendkívül jó dolgaik, de nyilván közük nincs az első helyhez.