Melyik mesét nézetnéd szívesen a gyerekeddel?

Nem értem ezt a Tom és Jerry mániát. Én is azon nőttem fel de belegondolva elég morbid és gáz üzeneteket küld az hogy folyamatosan bántják egymást olyan módokon amiktől a való életben kinyiffannának, de semmi bajuk nem lesz egy pár másodperc után, és ráadásul ezen még röhögünk is (legalábbis elvárják).

Totál empátiát kiölő minták valójában.

4

De ezt csak a felnőtt, túlérzékenyített, liberális éned látja így, a gyerek nem!

4

Belőled sem ölte ki az empátiát... Sőt, egy túlérzékeny cukorgombóc lettél.

#"egyéb"

Mivel a gyerekeim már nagyobbacskák, a Pajzán mese felnőtteknek a Sóbarlangban címűt.

4

"folyamatosan bántják egymást olyan módokon amiktől a való életben kinyiffannának"

Kapaszkodj meg, a macska a való életben is szadizza az egeret! :) Nemcsak elkapja, és megeszi, de konkrétan játszadozik vele: egy pillanatra elengedi, aztán rálép a farkára, és egész sokáig el tud vele így szórakozni. Én bírom a macskákat, de el kell ismerni, hogy szadista dögök. :) A Tom és Jerry bizonyos szempontból igazságosabb, mint a valóság, mert a mesében az egér visszavág.

5: Kérdés hogy mihez képest "túlérzékenyített". Az érzelem- és empátiaelfolytotthoz képes? A megkeményített szívűhöz képest? A másikat leszaróhoz képest? A "normálishoz" képest ami mint tudjuk csak az átlag, ami egyáltalán nem jelent jót is egyben.

6: hát pedig de. Kb a 20as éveim elejéig pont hogy önző, empátiamentes, keményszívű ember voltam. Mivel mellette depressziós is lettem, elmentem terápiára és egy jó évtizednyi mindenféle terápia és önismeret kellett ahhoz hogy újra elkezdjek tudni érezni és végül tudjak büszkén "cukorgombóc" lenni. :)

Amit te "túlérzékenynek" nevezel, az szerintem pont hogy az igazán emberi, sőt az még ennél is érzékenyebb lenne ha ez a természetellenes modern élet a hozzá passzoló Tom és Jerryvel együtt ki nem ölte volna belőlünk ezt már gyerekkorban.

Most már ott tartunk hogy teljesen normális dolog hogy gyerekeket hagyunk sírni órákig "hogy megtanulja amit kell" pl hogy leszokjon az anyatejről (ha egyáltalán olyan szerencsés hogy kapott egy cseppet is - manapság ez a helyzet sajnos), külön szobában aludjon egyedül, "megszokja" a totál idegen ovit, stb. Ezek a természetközeli közösségekben (amikben évmilliókig éltünk) elképzelhetetlenek - ahol az igazi, természetes érzékenységünk mindig is kibontakozhatott.

8: kit érdekel hogy a macskák mit csinálnak valójában? Az állatmesék mindig is valójában emberekről szóltak, embereknek. Mégis mi élethű a Tom és Jerryben?

Valahol a Jó és Rossz harca akarna lenni, hogy a Jó végül mindig győz a Rossz felett, de ezzel az elhumorizált kegyetlen harccal valami károsat is átad. Egy átgondolatlan koncepció így.

"Az állatmesék mindig is valójában emberekről szóltak, embereknek."

Na és milyen az ember? Nem véletlenül született a mondás: ember embernek farkasa. Jobb, ha ezzel már gyerekkorban szembesül az ember, különben örökös áldozat lesz, aki csak néz, mint a luki nyúl.