Hogy érezteted a gyerekeddel, hogyha haragszol rá valamiért?

Kisfiam, nekem ez nagyon nem tetszik. Így nem viselkedünk/ezt nem engedem meg.

Szóval rászólok, ha valami olyat csinál, de utána nálunk nincs ilyen, hogy haragudnék. Ő a gyerekem. Ebben a korban nincs semmi olyan, amiért tartósan haragudni kéne egy gyerekre.

Azt mondják a pszichomókusok és egyet is értek, hogy sose a gyereket minősítsd, hanem a viselkedését. Tehát rosszalkodhat épp, de nem rossz. Csinálhat hülyeséget, de nem hülye. A gyerek akár rosszat, akár jót hall önmagáról, ő azt a képet fogja elhinni és magáévá tenni, hogy ilyen.

A másik káros dolog, ha szeretetmegvonással, hallgatással bünteted. Nem kell ölelgetni, birkatürelmű mártírként azt hazudni, hogy nem is fájt, de kommunikálni kell vele, hogy mit miért teszel és mit vársz tőle. Ő nem egy felnőtt, aki már ismeri a sértődős hatalmi játszmákat. (És jobb is, ha nem ezt tanulja meg.)

En is a cselekményt minositem es nem őt.

Gyakorta kijavittatom vele a hibáit. Pl kiomlott akkor törölje fel. Sugallva azt hogy minden megoldhato.

Nem zsarolom soha. Tehat nincs olyan hogy ezert azert amazert nem szeretlek vagy nem megyunk el a korabban megigert programra.

Es főleg kerdezek.

miert csinaltad ezt? Es elmondja hogy neki izgalmas jaték volt pl az osszes mosókapszulámat a kádjába tennie.

Nalam a szándekos direkt károkozás veri ki a biztosítékot. Mintha bosszuallo lenne. Pl valamit nem akarok vagy nincs vele foglalkozva vagy nem engedek meg vmit akkor cserébe pl eldugitja a kádat vagy a wc-t.

Ilyenkor papolok arrol hogy mindenki vigyáz az ertékire a házba jokat tenni szépíteni es nem tönkre, abbol lesz oenz is felnove aki házat épit es nem abbol hogy pl kocsikat karcolunk össze es fizetjuk a birsagot. Mindezek teljesen hasztalan papolások!!! De en ilyen vagyok idegesen teljesen értelmetlenul feleslegesen neki állok papolni.

És minden reakciomat lesi amugy hogyan kezelek konfliktust hogyan önkontrollálok, mindent copyzik.

Nem éreztetem vele, hanem kimondom az érzésemet. "Most dühös vagyok, mert..."

És ha rajta látom, hogy dühös, akkor megkérdezem tőle. "Most dühös vagy"

De nem csak a düh, hanem ezernyi más érzéssel kapcsolatban is az elvem, hogy kimondom illetve megfogalmazom őket. 2,5 éves és már saját maga jelzi/kimondja, ha mérges, szomorú, feszült, megnyugodott, boldog. Meg tudja fogalmazni és ki tudja mondani az ismert érzéseit. A nem ismerteket/árnyaltabbakat meg segítek neki megfogalmazni. Emellett bármennyire is vagyok mérges, azt mindig hansúlyozom neki, hogy ettől függetlenül szeretem, csak ez és ez a viselkedése feldühített.