Sírtál már olyan dolog miatt, ami a gyerekeddel volt kapcsolatos?

1 alkalommal úgy esett el, hogy megelőzhettem volna, de ez már csak utólag jutott el az agyamig.Megütötte a száját, vittem fogorvoshoz és mondta hogy valószínűleg az a foga elhalt, de azért etessem pár napig péppel hátha.Na akkor hazafele bőgtem, pedig nem vagyok bőgős fajta.

2 alkalommal ott voltam szó szerint mellette, a játszótéren felfele ment a csúszda lépcsőjén és lövésem sincs hogyan megcsúszott és hiába nyúltam, (mire nyúltam szó szerint lent volt a lépcső alján)nem tudtam megfogni.Igazából az rémített meg hogy milyen eszméletlen rondán esett, a nyakát is szeghette volna.Na ezen aztán kiborultam.Akkor is az arca nyúzódott meg + lett egy púp a homlokán.

Ezen a kettőn sírtam.Mikor kórházba került azon nem, mert akkor úgy voltam hogy majd ha már rendben lesz minden akkor ráérek kiakadni, addig meg arra törekedjünk hogy meggyógyuljon.

Igen sírtam.

18 hónapos volt, készülődtünk nyaralni ,mert másnap indult a repülő.A férjem kinyitotta az ablakot a kisszobába(8.-on lakunk),de nem szólt.Azt azért tudni kell, hogy99%-ban alaptalan volt az ijedelmem mert, se szék,se ágy se semmi nem volt ott a szobában az ablaknál, és a gyerek sem tudott még járni,meg felmászni/odatolni semmit.

Szóval pakolok, pár perc múlva észrevettem,hogy sehol a gyerek, aztán észrevettem a nyitott ablakot, akkor már üvöltöttem, hogy hol a gyerek.Ő meg elbújt a szárító alá,és ott nevetett.Azt a pár percet,míg azt hittem kiesett,na azt senkinek nem kívánom.Remegtem az idegtől,és zokogtam.