Hogy lehet ennyire betegesen szeretni a One Directiont?

13 évesen az ember ideálokat választ, legalábbis a legtöbben. Ez egy természetes pszichológiai folyamat, a gyermek szocializációjának része. Nyilván van, aki kevésbé sztárol bizonyos sztárokat, de a hozzáállásoddal kisebbségben vagy. De egyik hozzáállás sem rossz szerintem. Mármint, hadd sztárolja, ha akarja, ezt Te sosem fogod megérteni, mert aki nem teszi, nem fogja megérteni.

Nekem az egyik legjobb barátnőm sosem értette, hogyan lehet sztárokért rajongani. Ő 18 évesen talált egy olyan énekest, akiért nagyon rajong. (De mondjuk nem teljesen elfogultan teszi azért.)

Először is a barátnőd nagy valószínűséggel kinövi majd ezt.

Másodszor nem mindegy, hogy azért tartod-e ezt betegesnek, mert One Directiont hallgat, vagy azért, mert egyáltalán bármiért rajong.

Én is azt gondolom, hogy hadd hallgassa, ha akarja. Amúgy egyetértek Veled abban, hogy sokkal tehetségesebb zenészeket alulbecsülnek, stb., de ha tényleg 8 éve barátok vagytok, akkor ne ezen múljon már. Okos enged, szamár szenved. És ha szeret valakit, tényleg nem mindegy, milyen hangsúllyal mondod el neki, amit itt. Mert sértésnek veszi, és rosszul esik neki. Tény, hogy nem ismeri őket, de ha valaki ízlését bántod, mindegy, hogy az zene, vagy más, azt az ember kicsit mindig saját maga elleni sértésnek érzi. De abban teljesen igazad van, hogy nagy túlzás tőle, hogy a szüleihez hasonlítja őket. Mondjuk a szüleiért nyilván nem rajong, őket viszont nem szereti igazi szeretettel.

A lényeg az, hogy valóban ne foglalkozz azzal, amit nem szeretsz. Emlékszem, én amikor 12 éves voltam, akkor szerettem meg a kedvenc rock zenekaromat, a Bon Jovit. Volt egy aktuális legjobb barátnőm, aki ugyanakkor megszerette a Tokio Hotelt. Én utáltam a Tokio Hotelt, ő utálta a Bon Jovit. De mégis tök sokat meséltünk egymásnak róla: más tök sok midnent tudtunk egymás kedvenc zenekaráról, de (hál Istennek...) kevés zenét hallottunk csak tőlük. Türelmesen végighallgattuk egymást, és egyikünk sem mondta, hogy mekkora sz*r, amit a másik hallgat. Némi türelem Tőled sem ártana.

De mondom, abban igazad van, hogy ő túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít mindennek. De ezen nem fog változtatni, ha sértegeted.

Amúgy ha nem tudtok jól angolul, akkor te sem érted a kedvenc zenekaraidat, nem?

Azzal meg nem érdemes érvelni, hogy mindez a pénzért történik, mert 1., ezt egy fanatikus sosem fogja belátni, és fölöslegesen fáradsz; 2., ez azokra a zenekarokra is elmondható, amelyeket jónak tartasz.

A barátnőddel értek egyet. :)

Nekem, és az LB-mnek szörnyen különböző az ízlésünk. MINDEN téren.

Mégsem szólom le őt, ő sem engem.

Én szeretem az 1D, és ezért ő nekem egy rossz szót nem szólna róluk!

Ő meg mást szeret, de csak meghallgatom, ha róluk beszél, és én nem fejtem ki a véleményemet.

Imádja az Twilight filmeket, én gyűlölöm, mégsem szidom előtte. És még végig is szenvedtem vele az összeset a kedvéért!

És még sorolhatnám. Én szeretem a rockot, ő sosem hallgatná meg. Én szeretem az animéket/mangákat, neki kínszenvedés lenne megnézni. Imádom a régi, fekete-fehér filmeket, őt nem lehet rávenni, hogy leüljön egy olyan elé. Imád motorozni, én nem látom értelmét.

Szóval szinte semmi ilyenben nem hasonlítunk.

De a barátság alapja, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk.

És ezzel együtt jön az, hogy bizony nem szólhatod le azt, amit szeret. "Nekem nem tetszik." Ez így oké, de hogyha elkezded ott kritizálni, hogy ezért meg azért, akkor az szörnyen rosszul eshet neki.

És nem hiszem, hogy szereti annyira a One Directiont, mint a szüleit, csak az az érzés, amit akkor érez, amikor te szidod, az hasonlít az anyázáshoz.

Mert tényleg.

Ráadásul te a legjobb barátnője vagy. Az, ha egy anonim emberke az interneten szidja őket, az nem fáj annyira, mint amikor egy szerettünk.

Szereti őket, érted? Tetszik neki a zenéjük, felvidítják a videóik.

Én is így vagyok vele. Ha szomorú vagyok, és egyedül akarok lenni, csak megnézek egy interjút velük, és rögtön felvidulok. :)

Ez nem olyan szeretet, mint amit a családtagok/barátok iránt érzünk, de mégis szeretetnek mondjuk. Hasonló, mint, amikor szeretsz egy sorozatot. Szereted a karaktereit, érdekel, hogy mi történik velük. Kíváncsian nézed, egy idő után úgy érzed, hogy ismered őket, és egy kedvenc szereplőd, akit ha meglátsz valahol az interneten, rögtön felcsillan a szemed. Ő is szereti a banda karaktereit. Szereti nézni őket, elképzelni, hogy milyenek lehetnek.

Tényleg ne szóld le őt! Neked sem esne jól, ha ő kritizálná a te kedvenceidet.

Ha folyton róluk beszél, akkor kicsit leállíthatod néha, de hagy legyen már az ő dolga, hogy milyen zenét hallgat, milyen féle srácok tetszenek neki, és hogy miről szeret álmodozni.

Akkor elmondanám, hogy a legjobb barátnőm barátja egy motoros srác. Nagyon nem volt szimpatikus, most sem kedvelem. Túl vagány, flegma... De a barátnőm szereti őt, jól érzi magát vele, és nekem nem lenne szívem leszólni a srácot. Ő dolga, hogy kiért/miért rajong.

Szóval kérjél tőle bocsánatot! 15/l

az utolsó hozzászólóval értek egyet, csak annyiban nem, hogy én sem kérnék bocsánatot a helyedben :)

vannak tényleg elvakult rajongók, akik úgy érzik, mintha a hírességek a legjobb barátjaik lennének stb, de minden sztárnak vannak ilyen fanjai igazából :)

ha normálisan elmondod neki, hogy téged kezd zavarni, hogy csak róluk beszél, akkor meg fogja érteni, ha meg nem...akkor nem tudsz vele mit tenni igazából. :)

Első vagyok.

"Én nem zenekarokért rajongok." - nem baj, a lényeg, hogy a barátnőd, és ha rosszul esik neki, akkor ne mondd, vagy ne így.

valaki mondta, hogy ne barátkozz azzal, aki képes veled ilyenen veszekedni. de hát a kérdező az, aki ezen veszekszik!

Előző vagyok, és mikor írtam, ezt még nem olvastam:

"Bocsi, de nem az LBm, csak egy barátnőm, és ő is szokta kritizálni Adam Lambertet, mert meleg, zsidó, stb..., én meg őt bírom. De neki erről szól az élete, vágod? Másról nem is lehet vele beszélni, és ez nekem sok. És én viccből írtam azokat neki, ügy gondoltam, röhögve szidjuk a másik kedvencét, mert ő is viccből szidja ALt, csak én nem kapoom fel rajta a vizet. Azt hittem, többet ér neki a barátságunk, mint az 1D. Felőlem hallgathatja, de akkor ne minden arról szóljon, amikor vele vagyok! En sem ömlengek neki senkiről. És talán majd én eldöntöm, mikor kérek bocsánatot."

Csakhogy ezt eddig mind nem mondtad, és nem vicces. Ha ő is szidja, akkor szidd ugyanúgy az övét, szóval ne lépd át a határt, de ha ő nem szereti hallani, hogy szidod a 1D-t, akkor ő se szidja neked Lambertet.

De akkor is azt gondolom, hogy illedelmesen kellene megkérned rá, hogy ne állandóan róluk beszéljen.

Fent azt írtad, nem zenekarokért rajongasz. Azt hittem, úgy érted, nem zenészekért, de ha egy énekest szeretsz, az tök ugyanaz.