Hogyan tudnám kiküszöbölni ezeket a hibákat (írás terén)?

egy mondatból nehezen

az első példa környezetét is tedd ide, legalább fél oldalt

ha rímel, hát rímel, nem baj

1.

"Nem, az xy (főszereplő neve)név ellenére nem állok rokonságban a halott ...(egy lány neve)-vel. Mégis nagyon sokat köszönhetek neki, testvéremként szerettem. Ahogy erre gondolok, a sírás kerülget. Kitartóan bámulom a plafont, hátha elmúlik."

Például.

2. Nincs gond szerintem a rövidebb mondatokkal; ami nem igazán viszi előre a történetet, azt nem érdemes nyújtani (és ebben ne legyen szempont az, hogy minél több karaktert üss le). Sőt, néha olyan dolgokat is érdemes rövidebben leírni, amik amúgy lényegesek, helyet hagyva az olvasó gondolatainak.

Nem utolsósorban stíluselem is lehet a rövid mondat, gyakran beszélünk rövid (akár fél-)mondatokban.

Szerintem amúgy az E/1. elbeszélésekben pont az lehet az egyik gond, ha túl terjengősek a mondatok, tele leírásokkal meg jelzős szerkezetekkel, amik miatt nem emlékeztet az egész semmilyen szóbeli közlésre (én például ezért nem szeretem a klasszikusokat olvasni, nagyon mesterkélt hatásuk van - az is kétségtelen, hogy a szókincset viszont gyarapítják, szóval még számomra is van érv mellettük). Az ember, amikor gondolkodik és szabadon beszél magában (ilyesmire utal például egy E/1. jelen időben megírt elbeszélés), szabadon asszociál és félmondatokkal-félszavakkal-képekkel "beszél" magában, ezt nem is nagyon lehet visszaadni írásban, mert annyira egyedi mindenkinek a gondolkodása, hogy valószínűleg más nem is érti. Érdemes József Attilától a Szabad-ötletek jegyzékét elolvasni, mennyire töredékes, mennyira laza asszociációk vannak benne, amiken komolyan el kell gondolkodni, hogy megérthessük (ha egyáltalán sikerül), mert egy-egy gondolat között több lépés is kimarad, amiket nem biztos, hogy utólag össze tudunk rakni. Persze, ha így írnád meg az írásodat, az valószínűleg nagyon nehezen értelmezhető lenne (vagy rajtad kívül mindenki másnak értelmetlennek tűnne), szóval itt talán kompromisszumot kell kötnöd.

"Fizetünk, s kint észrevesszük, hogy besötétedett. Gyorsan átszaladunk a mellette levő boltba, az xy-ba."

Szerintem ez például pont rendben van.

3.

Na igen, a rímelés tényleg fura dolog, ha el szeretnéd kerülni, akkor érdemes kicsit átformálni a mondatot.

A te példád: "Szóval lassan hozta fel, a kezéből pedig kiesett a koffer."

Itt kellene némi előzmény, hogy tényleg javasolni lehessen valamit. Ebben az esetben (ennyit tudva) a koffert átírnám bőröndre, ha lehetséges. Ha nem, akkor szórendet változtatnék (és némileg lehet közben a mondat hosszúságán is javítani):

"Szóval csak lassan ért fel, mert közben (többször) le is ejtette a koffert."

Ha már előtte szerepelt a koffer szó, akkor lehet némi hangulatot is adni az egésznek:

"(Nagy volt a koffer, nehéz, mint a dög.) Szóval lassan hozta fel, mert közben (többször) ki is esett a kezéből az a vacak."

De amúgy van olyan is, hogy jól sül el egy-egy ilyen véletlen. Érdemes az összhatást nézni (ha te nem tudod eldönteni, akkor pedig kívülálló véleményét kérni).

Szerintem nem érdemes folyton átolvasni azt, amit eddig írtál, pont amiatt, mert megszokod a szöveget, és semmilyen hatást nem ér el, vagy épp unod már, olyan dolgokat is közhelynek érzel, amik valójában csak a számodra azok, mivel sokszor átolvastad már az írásod. Nyilván kell némi vissza-visszaolvasás (például a logikátlanságokat és következetlenségeket kiszűrni), anélkül nem megy, de konkrétan nekiállni és végigolvasni szerintem hiba. Ha pár hétig hagyod ülepedni és aztán újra előveszed, meg fogsz lepődni, hogy mennyi mindenre azt tudod mondani, hogy "ez nagyon oké", vagy persze azt, hogy "ez meg elég suta".

És hát igen, "tudom, rengeteg gyakorlás kell, meg sok olvasás". Az utóbbi még biztosan nem volt meg, sosem tudsz eleget olvasni, ha könyvmoly vagy. És olyan könyveket is olvass, amik amúgy nem a te műfajod, mert ezzel csak változatosabb lesz a stílusod.

A gyakorlás meg gyakorlás. Levelek, naplóbejegyzések, suliban a vázlat, a dolgozat, minden hasznosítható.

Ne csak egyszerűen könyvmoly legyél, akinek mindegy, hogy min rágja át magát, hanem egyre inkább válogasd meg, hogy mire szánsz időt, és egyre inkább a klasszikusok kerüljenek előtérbe, már csak azért is, hogy egyre jobban megtanulj magyarul (pl. nem "bekönnyezek", hanem "könnybe lábad a szemem") - ami tök normális, hogy évtizedeken keresztül tartó folyamat mezei halandók esetében is, hát még olyanoknál, akik írnak!

Amikor pedig átolvasod, amit írtál, ne egyszerűen csak az legyen az átolvasás célja, hogy lásd, milyen lett, hanem azzal a céllal olvasd át, hogy még jobbá tedd. Sokkal de sokkal többször kell átírni, mint gondolod. Pl. amíg zavar, hogy két szóval írtad le azt, ami fél órán át történt, addig az a rész nincs kész, ki kell bővíteni, át kell dolgozni, stb. Ha már tizedszer olvasod át, és még mindig nem tetszik eléggé neked magadnak se pl. egy adott bekezdés, addig még mindig nincs kész, hiába fekszik benne már egy csomó energiád.

Amit meg rímelő példának szántál, egyáltalán nem rímel, úgyhogy olvass sok verset is. ;-)

A klasszikusokat én sem szeretem, de azért találok közöttük is olyat, amitől nem megy el az olvasási kedvem.

Például nagyon tetszett a Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtól. Nagyon modern, és egyetlen percig sem gondoltam, hogy 130 éves regényt olvasok.

Hja, az is igaz, hogy nem vagyok már 16 éves.

De pont olyan idős koromban, mint amiben most te vagy, nagyon tetszett Jókaitól a Fekete gyémántok (A kőszívű ember fiai viszont ki tudnának kergetni a világból).

Szóval, biztosan vannak olyan klasszikusok is, amik tetszenének neked is, csak keresgélni kell kicsit.

Az Utazás a koponyám körül például zseniálisan jó :-)

Szabó Magdától az Abigél pont a te korosztályodnak való.