Véleményeznéd ezt a részletet?

Nem túlságosan túlírt? Szeretem aprólékosan részletezni a dolgokat, de néha már úgy érzem, rossz szokásommá vált, és szétfolyik tőle az olvasó szeme... :)

Ha igen, akkor tudnátok tanácsot adni, hogy hogy vetkőzzem ezt le?

Egyébként bármilyen más kritikát is szívesen fogadok! Szeretnék fejlődni! :)

Lubomir Szczepan Mieszko atya elzöldült arccal öklendezett a kékeszöld habok fölött.

A hatalmas hullámok egészen az égig repítették az aprócska balsafa tutajt, máskor meg fenyegetően magasodtak fel előtte, megpróbálva elsüllyeszteni e makacsul táncoló tákolmányt az óceán fenekére. Az eső úgy esett, mintha csak dézsából öntenék. Az ég ijesztően lilába, majd sötétvörösbe fordult, s a szivacsos viharfelhők pillanatok alatt áthatolhatatlan sötétséget alkottak felettük, ahogy az első villámok lustán átcikáztak a szederjes égbolton.

Lubomir Szczepan Mieszko atya, a tutaj farában üldögélve, buzgón hányta magára a keresztet.

A tutaj oldalában két-két olajos bőrű, félmeztelen bennszülött kezelte az evezőket, kezükben félelmetes gyorsasággal forogtak az üreges bambuszlapátok. Fejbőrüket teljesen beborították a tekervényes csigavonalakkal és geometrikus ábrákkal díszített tetoválások, csupasz mellkasukon vékony, piros folyondár mintázata futott végig, apró vérpatakként csörgedezve le, egészen kidudorodó köldökükig. Szikár, fénylő testükön meg-megcsillant a viharfelhők sűrűjén átbukó, lemenő nap fénye. Marhabőr ágyékkötőjük alját vékony zsinórokra felfűzött állati csontokkal ékesítették. Homlokukon verejtékcseppek csillogtak, s szoborszerű testükön minden egyes lapátolásnál kirajzolódtak dagadó izmaik, arcuk azonban mozdulatlan egykedvűséggel szemlélte a felettük tomboló égiháborút.