Véleményeznéd a részletet?

Tudom, hogy ez így nem sok, csak egy részlet az épp készülőfélben lévő történetemből, de mégis, megakadtam, valamiért úgy érzem, nagyon vacak az egész.

Valahogy, azt hiszem, túlságosan is tökéletesre akarom megírni (eddig ez még egyetlenegy művemnél sem volt annyira fontos számomra, mint ennél) és így nagyon túldíszítettnek, valóságot nélkülözőnek tűnik számomra a szöveg. Mindez persze csak egy hirtelen összeroppanós, idegölős, kétségbeesett véleményem, de őszintén örülnék mások gondolatainak is, még akkor is, ha igazolják a félelmemet.Inkább, mint hogy végigírjam, és azután jöjjek rá, micsoda katasztrófa. Szóval ez alapján a rövid részlet alapján kérdezném; tényleg olyan rettenetesen borzalmas, mint ahogy gondolom? ( szerintem eléggé túlcifrázott szöveg, érdekelne, ti mennyire látjátok annak, mennyire zavaróak a számomra "szörnyűnek" minősített szóismétlések, vagy épp a bonyolult, zavaróan összetett mondatok.) Előre is köszönöm, minden válaszolónak.

Előhang

1889. Január 28,

Hofburg

„Kedves Stefánia!

Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak, stb. stb.

Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet.

Szívből ölel szerető Rudolfod…”

A tinta lecsöppent a trónörökös tolláról, sötét foltot hagyva a papíron. Rudolf elmosolyodott, s az itatós párna felé nyúlva gyöngéden föltörölgette az egyre terjedő foltot, majd tollával ismételten a fekete tintával telt, gyémántberakású kalamáris felé nyúlt. Elgondolkodva belemártotta a hegyét – a fehér hattyútollak lágyan zizegve simultak össze minden mozdulatára – a kalamárist két téllel ezelőtt, huszonnyolcadik karácsonyára kapta az apjától. Az utóbbi években már annyira elhidegültek egymástól, hogy az ajándékot karácsony másnapján, az apja egyik cselédje adta át neki, szíves elnézést kérve amiatt, hogy őfelsége édesapja, a császár, elhúzódó betegeskedésére való tekintettel nem lehet személyesen is jelen az ajándékozásnál.