Mi gondoltok erről az apró részletről? Szerintetek jó a stílusom és a szóhasználatom? Felkeltette az érdeklődéseteket?

Hát. Nekem nem keltette fel különösebben az erdeklődésem. Bocs

Tőmondatokban írsz, ami elég zavaró, mert olyan, mintha minden mondat után megállna a dolog egy pillanatra. Kicsit szinesíthetnéd is a történetet leírásokkal. Milyenek a zombik? milyen a kislány? Milyen napszak van? Hideg van vagy épp döglesztő meleg? Ez hátráltatja a főszereplőt? Stb. De kezdésnek nem rossz.

Ha lehet, próbáld még jobban beleélni magad a helyzetbe. Van beleélés, de ahogy az előttem szóló is mondta, a rövid mondatoktól nincs lendület. Alapjában véve elég jól összpontosítasz a lényegre, nincsenek fölösleges sallangok, de szerintem még mindig túl racionális. E/3-ba még belefér, mert a narrátor nincs veszélyben, lát olyat, amit a szereplő nem, fel tudja vázolni a helyzetet. De E/1-ben, ilyen körülmények között még ennyi konkrétumot sem lehet összeszedni a tárgyi környezetről. Az érékszervek összeszűkülnek, nem foglalkoznak olyan részletekkel, amelyek nem szolgálják a menekülést. E/1-ben a leírás egy emlék felidézése, és az inkább hasonlít egy álomszerű jelenetre, egy "még magam sem tudom, hogyan menekültem meg" állapotra. A belső érzések kifejezése itt legalább olyan lényeges, mint a konkrétumok. Hiába lassú a zombi, ebben a helyzetben akkor is úgy fogod érezni, hogy pillanatokon belül elkap. De ha várni kell egy retesz elhúzására, az egy örökkévalóság. Utólag persze logikázhatsz, amikor a körülmények megengedik. Előbb jussál be a biztonságos szobába, aztán ráérsz felfedezni, hogy a kislány szeme barna (földszint kontra emelet távolságból ezt amúgy is képtelenség észrevenni). Addig csupán annyit látsz belőle, hogy valaki, aki megmentheti az életedet.