Mit gondoltok az írásomról? Többi lent.

Mostanában megszerettem az írást, valamiért nagyon rákaptam a mese írásra. :)

A kritika minden szempontból érdekel, legyen az helyesírás, taralom, pozitív, negatív. :) (Az elgépelések miatt előre is elnézést, telefonon írok)

És, nem, nem gondolom azt, hogy egy született író vagyok, nem is szeretném kiadatni, nem szeretném sehovásem feltölteni, egyszerűen csak magamnak írom, de azért mégiscsak kíváncsi vagyok mások véleményére is.

A történet igen kezdetleges, valósgínűleg tele lesz hibával. (A Lilo név Nem a Lilo és Stich miatt van csak úgy jött. :D)

A részlet nem a történet eleje. :)

" Este volt, de Lilo csak ment, ment fáradhatatlanul. Ruhái egyáltalán nem olyanok voltak, mint amikor útnak indult. Fekete nadrágja koszos és elnyűtt volt, piros kis felsője ledig tépett és foltos. Szép barna haja gubancos, kezei pedig igencsak mocskosak voltak. Fáradt volt már, de gyönyörű kék szeme most is csak úgy ragyogott.

Egy keskeny erdei úton baktatott még most, ebben a késői órában is. Hiszen holnapra Díravárba kell érnie!

Éppen egy kereszteződéshez ért, azon gondolkozott, melyik út vezethet a Várba, s már nyúlt a tarisznyája felé, hogy kivegye a bűvös térképét, amikor hirtelen két kis manó termett előtte.

- Jajj! - Kiáltott fel meglepetésében Lilo és szája elé kapta a kezét. "Hogy kerültek ide ilyen hirtelen?" Hüledezett magában, miközben szemeivel a két manót vizslatta. Mindkettőjük buggyos zöld nadrágot, piros pöttyös térdzoknit és narancssárga kötött pulcsit viseltek. Ábrázatuk kedves és csalafinta volt. Kinézetre megszólalasig hasonlítottak egymásra.

- Üdv, kedves utazó! Nem tudod merre menj? Eltévedtél? - Kérdezte a bal oldalon álló kismanó, ugyanis időközben beálltak a kereszteződés egy-egy oldalára.

- Hát, nem igazán tudom merre menjek. - Válaszolta meglepetten Lilo. - Díravárába tartok. Nem tudjátok melyik út visz arrafelé?

- Nos, szerintem jobbra kell menni. - Töprengett a jobb oldali manócska és megvakarta a feje búbját. Lilót annyira meglepte a két kis teremtmény, hogy még a térképről is megfedkezett.

- Hát, akkor köszönöm a segítségeteket! - Mosolyodott el és jobbra vette az irányt. A két manó pedig követte.

- Segítsek valamiben? - Kérdezte Lilo a mellete sétálóktól, mert nem tudta mire vélni, hogy vele tartanak.

- Ó, nem! Úgy döntöttünk veled tartunk. - Nevetett fel az egyik manó.

- Ez estben Lilo vagyok, örvendek a szerencsének! - Mosolyodott el a lány.

- Az én nevem Furi, ő pedig itt a testvérem, Muri. - Mutatott Furi Murira, aki épp egy sárga pillangót hajkurászott.

- És hogyan tudlak megkülönböztetni titeket? Olyan egyformák vagytok! - Nézett Lilo egyikről a másikra. Semmi különbség nem volt köztük.

- Az roppant egyszerű. Mindkettőnk pulóverére rá van hímezve a nevünk kezdőbetűje. - Válaszolta Muri, aki közben visszatért a pillangóvadászatról. És valóban. Mindkettőjük ruhájaba bele volt hímezve egy 'F' és egy 'M'. "