Mit gondoltok az írásomról?
Drága Marcel!
Ma egy percre újból éreztem a tengert. Ott voltam, láttam magam előtt a szél korbácsolta hullámokat, éreztem azt a tiszta, semmihez sem fogható, sós levegőt, hallottam a sirályok rikoltásait, ahogy prédájukat lesve köröznek a víz felett.
A víz a testemet nyalogatta, miközben egyre beljebb sétáltam, az apró halak a bokám körül úszkáltak, szinte éreztem selyemszerű pikkelyeiket a bőrömön. Istenem, Marcel, ott voltam! Ha lehunyom a szemem, még fel tudom idézni az ég kékjét, ahogy egybeolvad a tenger végtelennek látszó tükörfelszínével.
Az emlékeim kezdenek visszatérni, és velük együtt remény rohamozta meg a szívemet. A rácsokon át bámulom a szürke eget, a szürke sziklákat, a szürke falakat, de már tudom, hogy ez nem végleges. A szürkén túl valahol kék bújik meg, és csak rám vár. Egyszer eljön majd a perc, mikor magam mögött hagyhatom Cartjint várbörtönét, és újból a tenger karjaiba vethetem magam. Hiányzik, Marcel, szinte fájdalmat okoz, annyira, de nem aggódom. Tudom, hogy egyszer vége lesz a rabságomnak, kiszabadulok innen valahogy, és még egyszer látom a tengert, ha addig élek is. Újból egyek leszünk.
Szeretlek
Katarina
válasza:Heló!
Ennyiből nehéz megmondani. Ugyanis több oldalnyi szöveg kell legalább ahhoz, hogy látszódjon valami. Hiszen sok novellának is, mondjuk ami 5-10 oldalas van 8-10 sornyi nagyon erős része, a többi viszont csapnivaló. Például. Tehát több anyag kellene.
Viszont a fentin is lehetne még javítani, csiszolni. Például ezt: "...az apró halak a bokám körül úszkáltak, szinte éreztem selyemszerű pikkelyeiket a bőrömön."
Nos, a pikkelyre egyáltalán nem illik a "selyemszerű" hasonlat. A pikkely érdes, kemény. Szóval ez így egyszerűen zavaró, kizökkentő. Például.
Szia!
Köszönöm a válaszod, de nem értek egyet veled. Amikor a kis halak hozzád érnek, semmi durvát nem érzel. Talán halpucoláskor már kemények a pikkelyek, de mikor a tengervízben lubickolsz, akkor inkább csiklandozós érzés. Bár, gondolom, ez mindenkinek más.
válasza:
válasza: válasza:Ennyit szinte bárki tud írni, ha rászánja a megfelelő időt. A kérdés az, valójában mi van benned. Mert ennyiből nem derül ki.
Lehet, hogy néhány embernek, aki ide feljárogat, elég arra, hogy dicsőítő éneket zengjen rólad, esetleg azoknak lenyűgöző, akik olvasni s szoktak, de... Ez kevés bárminemű értékeléshez.
Amúgy belegondoltam, és a pikkelynél tényleg úgy vagyok vele, ahogy az első mondta :DD.
válasza:A stílusod jó, viszont nem tudsz mértéket tartani. Ettől az egész írás csöpögős lesz. Egyszerűen túl sok a romantikus költőiség. Főleg, ha belegondolunk, hogy ezt egy börtönben raboskodó nő írja.
Hogy a halas kérdés végére pontot tegyek: ahol a tengerparton emberek szoktak járni, nem nagyon élnek halak. Ha vannak is, eszük ágában sincs az emberekhez odabújni. Ettől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy milyen a tapintása a pikkelyeiknek.
"Az emlékeim kezdenek visszatérni, és velük együtt remény rohamozta meg a szívemet." Két igeidő egy mondatban. Amatőrizmus a javából.
"A rácsokon át bámulom (...) a szürke falakat." Azt meg hogy?
"Szeretlek" Írja ezt, miután egyszer nem beszélt arról, hogy Marcel hiányozna neki. Mégcsak nem is az ő karjaiba akarja vetni magát, hanem a tengerébe.
Szóval van hova fejlődni, de az is tény, hogy a potenciál megvan benned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!