Hogy tetszik ez a kis részlet?

Ovatosan kibujtam az ágyamból és halkan az ajtó felé indultam. A koleszba még csend volt, mindenki aludt. A szobánk a folyosó legvégén volt, ezért az egész lány koleszen átt kellet sétálnom. A falakon tablók logtak

a legtöbb egyszerű, egyszínű volt, de volt három a mi nem. Ahogy odaértem hozályuk nem bírtam megállni, hogy ne álljak meg. Az egyiken egy cirkuszi porond volt rajta tíz-tizenkét fényképpel. A másikon egy lakókocsi aminek az oldalán öt-hat tablókép volt. Nekem mégis legjobban a harmadik tetszett, amin egy cirkuszi sátorra voltak ráragasztgatva a képek. Elgondolkoztam rajta, hogy vajon a milyénk milyen lesz és vajon a miénk elött is megáll majd valaki, hogy megcsodálja? Ujra nekivágtam a folyosónak. Hamarosan a tablókat az üres falak váltoták fel. Beléptem a fürdőbe és a szekrényem felé indultam, hogy kivehessem a törölközőm és a tusfürdöm. Az enyém a tizenegyes szekrény volt, ezért hamar megtalálttam a sok szekrény között. Gyorsan kivettem a cucaimat és már mentem is a zuhanyzoba. A hűvös víztől teljes mértékig felébredtem, ezért is szeretem reggel lezuhanyozni.

Magamra csavart törölközővel indultam vissza a szobánkba.

- Petronella! Már megint elöbb felébredtél?- kérdezte egy hang a hátam mögüll. Gyorsan megpördültem, hogy szembe nézhessek a hang forásával. Egy alacsony középkoru nő állt mögöttem.

- Tudja, a víztől felébredek, és ezért szeretek reggel letusolni. - mondtam félve, hátha lecsesz amiért engedély nélkül jöttem ki  a szobámból. - És ön, hogyhogy már ilyen korán kint van?

- Épp az ébresztőt akartam bekapcsolni.- mondta kedvesen, láthatólag nem is haragudott rám.

-Akkor én megyek is.- és már folytatam is az utam, de közben még hátraszóltam. -Legyen szép napja Gréta néni.

Mindegyik szoba ajtón egy szám ált 20,21,22,23,24,25,26 és végül a miénk.

A szobában még sötét volt. Gyorsan az előtérben álló szekrényekhez siettem, és kivettem az egyik lenge pólóm és gatyám, gyorsan felkaptam őket és vissza feküdtem az ágyba mintha még fel sem keltem volna. Éppen hogy elhejezkedtem megszólalt a hangosbemondoba az ébresztő. Mint minden reggel ma is a Class fm szolt. Ilyenkor mindíg eszembe jutott, mikor még nem voltam koleszos mindíg ez szólt az autóba suliba jövet. Egy halk ásítást hallotam a szemközti ágyról, és az ágy rugói is zörögni kezdtek a maguk módján. " Milyen szerencs, hogy nem én kerültem arra az ágyra." Felültem és nyujtóztam egyet mintha most ébredtem volna.

-Jóreggelt Pet.- mondta álmosan Anna. Ő volt a legjobb barátnőm, de sajnos nem egy csapatba kerültünk, és nem is ugyanarra szakosítotak benünkt. Az én szakom a germa wheel volt, míg az övé a deszka.

-Jóreggelt.- köszöntem vissz olyan álmos hangon ahogy csak tudtam. Kimásztam az ágyból és az ablak felé indultam, hogy elhúzhasam a függönyt. Ahogy kihúztam Pest magas tömbházai tárultak elém.

-Sose fogom megszokni.- mondtam. Míg alsósok voltunk Veszprém be a Baross Imre művészeti iskola cirkuszművészeti tagozatába jártunk, majd mikor felmentünk felsőbe már be is kellet költöznünk a koleszba. Idén pedig mivel középsulisok lettünk, úgyanúgy mint mindem más enyi idős diáknak nekünk is sulit kellet váltanúnk. Így került az osztály nagy része többek között én is Pestre a Baross Imre Artistaképzőbe.

- Dehogy nem, csak adj magadnak időt.- szolalt meg a szobatársunk Liza, aki már második éve járt ide.

- Nekünk is idő kellet míg megszoktük. Ti még jobb helyzetben vagytok mint én, aki Pápáról jött, az a város még Veszprémnél is kissebb.- Gréta is már tavaj érkezett az iskolába, mégis nagyon kedves velünk és az ő szaka is a german wheel volt és egy csapatba is kerültünk.

- Talán majd egyszer megszokjuk. Neki kéne állni készülődni.- jelentete ki Anna és már melletem is állt, de ő nem Pest utcáit figyelte, hanem az asztalán lévő órarendjét. A szekrény felé indultam, hogy kivegyem az aznapra szánt ruháimat, de Liza elém lépet .- Mára én választok neked ruhát!- mondta és még mielőtt tiltakozhatam volna a szekrényembe kezdett katatni.

Mit változtatnátok??

Bocsi a helyesírásért!!!!!