Mit gondoltok erről a könyv részletről, nektek tetszik?
Egy elég szomorú részt választottam, de kíváncsi vagyok mit gondoltok róla. Elég fiatal vagyok, de nagyon szeretek írni, ez az első nagyobb és komolyabb könyvem. Remélem tetszeni fog:) Ha esetleg nem értitek, a szituációt szívesen leírom, hogy mi történt előtte. Persze, csak ha érdekel. 14/L
"Elvesztettem a barátaimat, elvesztettem a családomat, mindent elvesztettem, nem köt már semmi abba a városba. Egy ajtó bezárult, de egy új kinyílt előttem, és csak ez a lényeg, semmi más nem számít. Nem szabad hátra nézni csak is előre. A múlt az a múlt, már jól ismered, de a jövő tartogat még meglepetéseket a számodra, kiszámíthatatlan. Nem ismered, nem tudod, most mi jön, csak hirtelen itt van. Azt neked kell eldöntened, hogy ez a dolog, ami jött, jó vagy rossz. A rossz is lehet néha jó,ha úgy alakítod. Az életedet csak is te irányítod, senki más, csak neked van jogod irányítani, ne hagyd, hogy ezt elvegyék tőled.
A telefonom egyfolytában csörög, hiába mondtam nekik, hogy ne keressenek, ők mégis meg akarnak találni. Hogy is gondolhattam, hogy csak egyszerűen eljövök és nem fognak keresni, mégiscsak a szüleim és aggódnak értem. Biztos hiányzom nekik, de majd beletörődnek a döntésembe. Remélem, egyszer megbocsájtanak, és megbékélnek vele, hogy eljöttem otthonról. Magukat hibáztatják, tudom, hogy így van, hiszen ismerem őket. Félek, hogy egymást fogják hibáztatni és ezzel tönkre megy a házasságuk. Ha ez megtörténne, soha nem tudnám magamnak megbocsájtani. Őket egymásnak teremtette a föld, minden nap láttam a szemükben, hogy úgy szeretik egymást, hogy jobban már nem is lehet. Nem lehetek én, aki ezt elrontja. Meg kell szakítanom minden kapcsolatot, a családommal. Nem akarom ezt tenni, de így látom helyesnek. Ha ebben a világban akarok élni, akkor annak, ára van, néha el kell veszíteni valamit, hogy erősebb legyél. A ma esti buli remélem, kicsit lenyugtatja a lelkemet, és elengedhetem magam pár óra erejéig. Szükségem van most erre, lazítanom kell. Nem szabad erre gondolnom. Még csak most kezdődik a nyár, fel kell ébrednem, mert kezdek olyan lenni, mint régen. Nem szabad olyan sokat gondolkoznom a dolgokon, csak dönteni.
Minden készen áll az észtvesztő bulira, rengetegen vannak itt, és csak jönnek, és jönnek. Nem számítottam ennyi emberre, egyre hangosabb a zene, mindenki táncol, és őrjöng. Ennél jobb érzés nincs a világon, csak ugrálsz, és nem érdekel semmi más. Kitisztul a fejed, nincs benne semmi, olyan könnyű lesz hirtelen minden. Bele sem gondol az ember, hogy egy pillanat alatt történhet egy végzetes hiba, egy apró mozdulat, és vége mindennek. Egy másodperc meg tud változtatni mindent, egy végzetes másodperc és örökre ott marad a nyoma a szívünkben. Erre nem gondol senki, de mindenki fél tőle. Én sem gondoltam rá, nem is féltem tőle, aztán minden megváltozott. Egy levél, egy telefonhívás, és vége mindennek. Örökre. Kapsz egy üzenetet, ami összetöri a szívedet, megszakad. A tested és a lelked felmondja a szolgálatot, elfárad, és a földön találod magad, minden értelemben. Azt kívánod, hogy bárcsak veled történt volna meg, bárcsak te lettél volna, abban a végzetes másodpercben az autóban. Bárcsak, felvetted volna a telefont, és bárcsak ne lettél volna ilyen makacs, és még mindig itt lennének, együtt ülnénk a tengerparton, összebújva és közben nevetnénk. Bárcsak az idő visszatekerhető lenne. Ez mind az én hibám, ha nem jövök el, ha felveszem a telefont, ha nem vagyok ilyen makacs, akkor még mindig itt lennének és szeretnének. A szeretetük vitte el őket, az irántam érzett szeretetük. Mindennek vége. Nincsenek többet, nem puszilhatom meg őket, nem láthatom őket többet, nem mondhatom nekik, hogy szeretlek titeket. Nem is búcsúzhattam el tőlük, nem kérhettem bocsánatot, azért, hogy így megbántottam őket. Ennél rosszabb érzés nincsen a világon, beszürkült minden, csak őket látom, ahogyan engem keresnek és jön az a pillanat. Ezt az érzést nem kívánom senkinek, jobban fáj mintha, szíven szúrnának ezerszer egy késsel. Ehhez hasonló fájdalom nincs. Olyan mintha, elvesztenéd az életedet. Úgy érzed, hogy itt a vége mindennek, ezt nem lehet feldolgozni, erre nincsenek szavak. Nem maradt más belőlük, csak a sok szép emlék, amit örökké őrzöl a szívedben, örökké ott él, nem engeded el soha. A fájdalmas emlékek, amik könnyeket fakasztanak. Ha előjönnek, véged és nem bírod bent tartani az érzéseidet, kitörnek, mint egy bomba, könnyek formájában. Az elvesztésüket viszont, soha nem felejted el, ezt az érzést, amit, nem lehet szavakba önteni. Még fel sem fogtad, hogy mi történt, hogy miattad történt. Nem tudod visszacsinálni, nem fogod fel, hogy nincs visszaút, csak fáj, és soha nem múlik el. Nem tudod pótolni őket, az üresség mindig ott marad a szívedben, ott tátong és soha semmi nem gyógyítja be."
válasza:" z életedet csak is te irányítod, senki más, csak neked van jogod irányítani, ne hagyd, hogy ezt elvegyék tőled."
Eddig olvastam el, és ennyi elég is volt. Bár a többibe is bele-bele olvastam, de nekem túl unalmas az egész. Elég hosszan írsz a semmiről amit folyamatosan ismételsz. Oké az ember elmegy, vagy menekül valahová, de miért kell ennyi felesleges dolgot, gondolatot írni? Ennyi semmitől az ember elunja az olvasást.
Azért végig olvashattad volna, mert voltak még benne részek, amik fontosak. Legalábbis, én így gondolom.
Igen, teljesen igazad van ebben, én is észrevettem, hogy sok benne az ilyen rész. Csak olyan sok minden jutott az eszembe, hogy nem vettem észre, mennyire sok ilyen rész van benne. Csak próbáltam egy kicsit elmélyültebbé tenni, mintha a lány fejében cikáznának keresztül ezek a gondolatok. Ha esetleg érdekel valakit, hogy mi történt a jelent előtt, meg utána szívesen leírom, de csak ha érdekel! Írtam már ki erre az oldalra részletet a könyvemből, csak több ember véleményére vagyok kíváncsi.
Köszönöm, hogy azért félig meddig elolvastad. Azt hittem, hogy nem ilyen borzalmas, de hát akkor ez az igazság..
válasza:Heló!
Gyatra helyesírás és átlagos, sokszor az alatti fogalmazás és szókincs. Nem ártott volna még 2-3x elolvasni az írást, mielőtt kiteszed.
Gyakorolj még, blogra teljesen jó, a magad szórakoztatására, de ha elismerő szavakra vágysz, ennél sokkal több és jobb kell...
Sok sikert.
Köszönöm, hogy véleményezted. Elfogadom, csak néha olyan nehéz elfogadni,a te saját könyvedről, amin borzasztó sokat dolgozol, hallani a rossz kritikát. Mindig azt várom, hogy valakinek esetleg tetszik.
Hidd el átolvasom én, csak mostanában olvasok például valamit és nem értem azt amit olvasok. A tanulás is rosszul megy ezért, pedig csak arra koncentrálok. Szóval, mindig változó, hogy mikor fogom fel, hogy mit olvasok, és ez nagyon zavaró. Talán, ha az elejétől ismernétek a sztorit, jobban megértenétek. A szókincsel nem értek egyet. A magyar tanárom, mikor fogalmazást kell írni mindig kiemel a fogalmazásmódom és a szókincsem miatt, de ha te így gondolod akkor elfogadom:) Közben kijavítottam ezt a szöveget egy kicsit, szóval köszönöm szépen a kritikákat:) Várom még a többit!:)
válasza:Az első részt is elolvastam, abban nagyjából az első válaszadóval értek egyet - eseménytelen, értelmetlen, kihúzandó egészében. Lehet, hogy ez csak egy kiragadott részlet, de ez a kezdet nagyon altató hatású.
Alapvetően, az egész csak egy gondolathalmaz, filozofálás, nem történet. Ilyen hosszan nem lehet írni az eseménytelenségről és a karakter gondolatairól. Nagyon szájbarágóssá és szárazzá teszi a történeted. Pont ezért is célszerűbb E/3-ban írni, mert belső nézetből könnyebb egyedinek, tartalmasabbnak látni az irományodat, a gondolataidat - tudom, tapasztaltam a te korodban. De a történetfejlődés közben halad le a lejtőn, anélkül hogy észrevennéd.
A fogalmazásmódod nem tetszik, a helyesírásod itt-ott nem stimmel és a központozás is hibás, vagy foghíjas olykor. Sok a tőmondat, a szóismétlés, a felsorolás. A szókincs önmagában még annyira nem vészes, de fogsz te még ebben fejlődni, ami kell is. A magyartanárod (és nem magyar tanár) a korodhoz mértan értékel, s lelkesít, ez így is van rendjén, de önmagában ne vedd szentírásnak a szavait.
Ha beleképzelem a nagyobb sorközöket, az utolsó bekezdés túl hosszú, összefolyik a történet - bántó a szemnek.
Egyetértek az előttem szólóval, hogy gyakorlásra van szükséged. Ennyiből könnyen megítélhető, mire lehet számítani a történet többi részében. Rengeteg belső monológ, nagyon lassú történetvezetés, kesze-kusza, belecsapott gondolatok. Ne hagyj fel az írással, főleg, ha kedved leled benne. Nem baj, ha egyelőre a magad szórakoztatására írsz, mert legalább fejlődsz, sőt, szerezz egy olvasót (akár ismerőst, barátot, de még jobb, ha idegent), aki időről-időre véleményezi a munkáidat.
"Azt kívánod, hogy bárcsak veled történt volna meg, bárcsak te lettél volna, abban a végzetes másodpercben az autóban. Bárcsak, felvetted volna a telefont, és bárcsak ne lettél volna ilyen makacs, és még mindig itt lennének, együtt ülnénk a tengerparton, összebújva és közben nevetnénk. Bárcsak az idő visszatekerhető lenne."
Értem én, hogy mit akarsz stilisztikai szempontból kihozni ebből a rengeteg 'bárcsak'-ból, de ez már bőven átlépi a bosszantó határt. A telefonos mondat önmagában is túl hosszú, nagyon sok az 'és'.
válasza:Heló!
A tanárod más munkáid alapján ítél, a többiekhez viszonyítva. Én leglaább azokhoz a bloggerekhez hasonlítalak, akik a saját szórakoztatásukra írnak.
Találj valakit, aki ért a fogalmazáshoz, a stilisztikához, és tud segíteni. NEkem a barátnőm szokott, adok is a véleményére, fontos nekem, mert ért hozzá, és hasznos, amit állít.
Ilynekor, amikor több a negatívum, mint a pozitívum, sajnos nem tudunk olyanokat írni, hogy "a stilisztikai rész roppant gyenge, de nem számít, majd a word kijavítja. Vagy nem.". Igazából, ha nem tiszteled meg az olvasót azzal, hogy legalább a helyesírás terén 99%-ban alkotsz, akkor az úgy néz ki, hogy "Na, írtam valamit, talán átolvastam, de ha tele van hibával, akkor se érdekel, olvassátok el, mert alkottam, és kész.". Ne állj be azon, sok esetben kiadott köynvekkel büszkélkedő írók közé, akik nem tudnak helyesen írni, és a fogalmazásukat is a fordító vagy az azt ellenőrző személy teszi helyre, és teszi értékké.
Kiemelve pár hibát:
- vesszők
- bekezdések
- szórend, hogy erőteljesebb legyen a mondat
- E/1 keverése E/3-al
- Próbálj meg olyan mondatokat is írni, amelyeket öröm megrágni és ízlelgetni, frappánsak, egy-egy jól elhelyezett hasonlattal szívbemarkolnak...
Valamint, gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, és készülj fel rá, hogy ha publikálsz, akkor megmérettetsz. Harcba mész az olvasókért, nem a partira, ahol téged éltetnek, az odébb van.
válasza:Nagy dolgokat akarsz leírni, meg akarod érinteni az embert, érettebbnek akarod mutatni magad (ezt a hibát sokan elkövetik), de a végeredmény csak egy agyonrizsázott levegőbebeszélés lett. Nem jött össze, határozottan sablonos a véleményem szerint. Nagyon hosszú, rengeteg a rizsa, tanulj meg tömöríteni, és gondold át alaposabban.
(De ha rám hallgatsz, akkor ezzel a nagy filozofálással még vársz egy pár évet, amíg lesz tapasztalatod valahonnan, és újrapróbálod. Nem kell megijedni, hozzá kell majd fogni megint.)
Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!