Milyen lett ez a részlet?

Marina nem bírja a fülledt levegőt,ezért az erkélyhez menekül.Ebben a percben elé áll Sebastian egy pohár vízzel a kezében.Marina először íjedten fordul felé.A fiú viszont odanyújtja a poharat.

Marina:Danke.Du bist sehr nett.Wie heißt du?-érdeklődik kíváncsian a fiú iránt,majd felkortyolja a pohár vizet.

Seba:Ich heiße Sebastian Meyer.Und du?-mutatkozik be illedelmesen a fiú,kezet nyújt a mosolygó lánynak.

Marina:Marina Pedraza.Do you speak English?-kérdezi meg,miután kezet rázott a fiúval.

Seba:Ich kann nicht auf English sprechen.Gefällt dir meine Blumen?-idegességében vakarózni kezd,de Marina megfogja a kezét.

Marina:Ja.Deine Blumen sind sehr schön.Du bist sehr süß.-dícséri agyonra a fiút,aki szomorú lesz.

Marina:Was ist dein Problem?-faggatja aggódva a csüggedt fiút.

Seba:Heute komme ich auf die Party.Ich war sehr fröhlich,weil ich dich im Internat kennengelernt.Du gefällst mir.Leider kann ich nicht hier bleiben.Morgen fahre ich nach Deutschland.Ich hoffe,dass wir eine schöne Tage noch treffen.Pass auf dich gut auf!-szomorúan átöleli a lányt,de léptek közelednek.Andres jelenik meg a semmiből,amire a fiatalok is felfigyelnek.Andres:Marina!Regina már mindenütt keres téged!-kiált rá a lányra,aki egy pillanatra megtorpan.

Sebastian mélyen a szemeibe néz.

Seba:Auf Wiedersehen,Marina!-kezet csókol az izgatott lánynak,röviden ezután távozik. Andres zavarodottan néz a boldog lányra.

Andres:Te meg kivel beszéltél,Marina?-kérdezi íjedten Marinától,aki összezavarodik.

Marina:Miről beszélsz Andres?Hiszen az előbb ment el Seba...-magyarázkodni próbál a fiúnak.

Andres:Én nem láttam itt senkit!Várj!Milyen Seba?-érdeklődik aggódóan a lány szemeibe nézve.

Marina:Sebastian Meyer.Miért?-érthetetlenül magyarázza el,amitől a fiú halálra dermed.Andres:Sebastian Meyer?Az lehetetlen!-hitetlenkedik a lányra pillantva.

Marina:Jól vagy?Egészen sápadt lettél!-aggódva pillant az íjedt fiúra,nekidől a vállának.

Andres:Gyere!Üljünk le erre a padra!-mutat rá az erkély mellett lévő padra,majd mindketten leülnek rá.

Andres:Az Internátus egy régi sötét titkot őríz.Akkoriban Fekete Völgy Internátusként emlegették.

Természetesen semmi köze nem volt a gúny nevéhez.Addig a napig.Egy napon érkezett egy német fiú,akiről semmit nem tudtunk.Nagyon jó lelkű volt,de azon a téli éjszakán a barátai viccből bezárták az iskola melletti pincébe.Később visszamentek volna érte,de már túl késő volt.A fiú halálra fagyott a dermesztő hidegben.-szomorúan foglalja magába a történetet,amitől Marina könnyeket hullat.

Andres:Attól a naptól fogva minden megváltozott.A fiú árva volt.Mindenki úgy gondolta,hogy nem lesz különösebb probléma belőle,de a barátai sosem élhettek békében.Az egyik fiú Jan furán kezdett el viselkedni.Azt állította,hogy a barátja szelleme nem hagyja annyiban a múltat és bosszút fog állni.Annyira depressziós lett,hogy amikor utoljára látta szívrohamot kapott.Évről-évre,különösebbnél-különösebb módon haltak meg a barátaik.Azt hittük,hogy rövidesen vége,de Sebastian és Jan minden 3.évben kiszemel valakit,akivel megkedveltetik magukat,majd halálra íjesztik az áldozatukat.-meséli el aggodalommal telve,amitől a lány megíjed.

Marina:Na,ne mondd!Ezt az egészet csak kitaláltad!-bizton állítja a lány.

Andres:Nem találtam ki semmit!Sebastian Meyer és Jan Schmidt létezett,de 20 évvel ezelőtt utolérte őket a vég.-vágja rá határozottan a fiú,ami felzaklatja Marinát.