Mit gondoltok a fantasy könyvem egyik harcjelenetéről?

Itt a részlet is:

Egy nap telt el azóta hogy akaratukon kívül is el kellett hagyniuk Hopor városát.Azt a védállást,ami viszonylag jó védelmet adott az ott befészkelt fegyveres erőknek.A démoncsapatok amik arra jártak könnyű prédának számítottak a bentieknek,és néhány nyílzáporral vissza is küldték őket oda ahonnan jöttek.Ennek most vége volt.Most a pusztában gyalogolt készázhúsz bátor szívű harcos.Háromszáznál is többen voltak Hoporban mikor a Lannani tolvaj-légiós banda megérkezett,de csak ennyien maradtak életben vagy kerültek elő a menekülés során.Mindezek ellenére a népes csapat elégedett volt.Sokat gyászolták a halottaikat,de annál többet ünnepelték azt a hatalmas,zöld sárkányt aminek hála el tudtak menekülni a démonok hordái elől.Nem tudták hogyan került oda,de csak azt tudták kívánni hogy jó egészségnek örvendjen a háború végéig,és annyi démonnal végezzen amennyivel csak tud.

Koren mégjobban támogatta ezt az álláspontot mint bárki más a csapatból.Senki sem maradt életben azok közül akiket a tanyaházból szedtek össze.vagy eltűntek,vagy meghaltak.A csapat most ismét csupa férfiemberből állt,egyetlen nő sem volt köztük.

Istentelen hőség pusztított a reggeli időszakban.A dögök amik a környéken elhamvasztás nélkül kerültek halmokba már olyan mértékben rohadtak hogy többen is eresztettek a gyomortartalmukon a csapatból.Minden ötszáz méteren volt valami nagyobb összezördülés,és ennek eredményeképpen meg ott voltak szétszórva a testek,férgektől átjárva,esetleg vették arra a fáradtságot hogy összeszedjék mindet,ha démonokról volt szó azok gyakran fel is falták a tetemeket.Koren látni vélt valami mozgolódó árnyékot a vibráló távoblan.Száz méternyire voltak a legközelebbi döghalomtól,de már innen is jól látszott.Kutya méretű volt,bőre a bordáira feszült,négy lábon járt és agyaras sünre emlékeztetett.Koren néhány másodperrces töprengés után adott csak hangot kétségeinek.

-Mi a pokol az ott?-Kérdezte a mellette haladó Birgutot.

Senkinek sem volt kedve beszélgetni,csak néhányan motyogtak esetenként egy-két szót,de ennyi volt.Ennek következtében a suttogás is robajnak hatott a forró napsütés és füst megülte pusztában.Az erdőt elhagyták már,nem akartak annak a közelében lenni ahol a sárkány van.Jobban jártak a pusztával ahol nyíltabban tudtak harcolni.

-Fogalmam sincs-Felelte végül a Lannani fegyvresek vezetője.

Koren kicist jobban hunyorított.Az undorító teremtmény a bőrt szaggatta egy kopasz férfi fejéről.

-A pokolba is!Mindjárt rosszul leszek!-Csattant fel Koren-Dögevők!Mennyire gyorsak?-Pillantott reménykedve Birgut felé.

-Most hogy tudom hogy azok már többet tudok mondani-Azzal megvakarta a tarkóját,majd nagyokat pislogva az erős napfényben újra megszólalt,közben erőlködve hunyorgott a csámocsogó teremtmény felé.

-Nem futnak gyorsabban egy kisebb termetű kutyánál.

-Akartok gyilkolni,harcosok?-Fordult hátra Koren a bandájára pillantva,s sbesen bólogató arcokat látott.

Olyan csönd volt hogy nem is kellett felemelnie a hangját.

-Remélem hallottátok mik vannak a közelben!-Jelentette ki a tolvaj,majd elő is vette a karjdát-A lövészek se sajnálják a nyilaikat!Ki lehet azokat venni a dögökből!

Normális esetben hangos őrjöngés lett volna a válasz,de most csak haragos sziszegéseket kaptak.Alig nyolcvan méternyire voltak a dögevőktől.Nem is csak egy volt ott,leglaább harminc.Egyet lehetett látni mert messze votlak tőle és a ködben sem lehet mindent észrevenni.Mind a kétszázhúsz harcos teljes csöedben közeledett feléjük.A jelenetet komikusan is le lehetett volna írni ha nem tudta volna az ember hogy a harcosok célja csak az hogy ölhessenek.Pedig igencsak érdekes látványt nyújtott a kétszáz lopakodó fegyveres ahogy közelített a több tucat békésen falatozó teremtményhez.Bosszút akartak állni mindenen ami holtukban sem hagyja nyugodni a fegyveres társaikat és elhullott civileket akik az életüket áldozták a háború fényes végkifejletéhez.Koren úgy érezte hogy ha eltemetni vagy felégetni nem is tudják a testeket,legalább annyi békét hagyjanak nekik hogy nyugodtan süllyedjenek az anyaföldbe.

-Mi az ördögért nem futnak el?-Kérdezte Koren remegő gyomorral.

-Túl éhesek…A piszkok nem menekülnek,legfeljebb támadnak.

-Jó szórakozást!-Hallatszott Koren hangja,majd egy szempillantáűssal később több tucatnyi nyílvessző szállt el a feje két oldalán és fölötte is.A másodiktól az ötödik sorig mindenhonnan lőttek.A dögevők sorban,kurrogva megrándultak,majd a földre hulltak s görcsös rángatózásban törtek ki.Koren odalépett az elsőhöz,majd karjdát tiszta erőből beledöfte a haláltusáját vívó lénybe.Nem volt sem állat,sem démon,a dögevő afféle külön faj volt,olyan életforma ami egyedülálló volt.Huszat azonnal lelőttek,de most a holtak közül hihetetlen módon még több mászott elő.Legalább háromszáz holttest volt itt felhalmozva,s ezek a lények bemásztak közéjük.

Legalább hetvenen letekk a végére,majd a lázadók csapata azonnal munkához látott.Alig tartott két percig.Senki sem üvöltött,a lények is azonnal megdöglöttek a csapások alatt,vagy halkan felkurjantottak és úgy borultak el.Koren maga a néhány perces küzdelem alatt nyolc lénnyel végzett,de minden olyan módon kaszabolta le hogy leginkább húsmasszára hasonlítottak a végére.Hihetetlen esemény volt,de ezek a szánalmas lények olyan mohó módon elégítették ki éhségérzetüket hogy nem tudták rávenni magukat a menekülésre.Minden harcos csak fújtatott,nem szólt,csak a pengék suhogása és a gerincek eltörésének,csontok ropogásának zaja hallatszott.Végül mikor már mindent beborított a vér és a gusztustalan állatok belei odébbálltak.Koren most eszmélt csak rá hogy milyen elviselhetetlen szag terjengett mindenfelé.

-Égessétek fel őket!-Adta ki az utasítást,majd hanyagul bepöccentett egy kis varázslángocskát az erős napon kiszikkadt,még ruhákat is viselő holtak közé.

Akárkinek akármilyen kérdése van még ma megválaszolom!

Sok esemény eltelt már azóta hogy ezt leírtam,ez a gyilkolászás is egy olyan csata után íródott meg ami szinte az összes jelenlévő fegyveres életébe került.