Mi a véleményetek erről a részletről?

Írok egy könyvszerű valamit. Nem regény lesz, inkább olyan elmélkedés... napló...

Íme egy részlet:

A legjobban a kliséket utálom, utálom a receptre írt könyveket, a kiszámítható filmeket, az olyan zenéket, amelyek első sora után sejtem a refrént. Szeretem, ha meglepnek, ha a logikámra nem támaszkodhatok, mert folytonos a változás. Nem szeretem, ha egy jó könyvet elrontanak egy irrelálisan rózsaszín befejezéssel. Szeretem, ha valami epic. Lényegében, szeretek lázadni. Észszerűen lázadni. Nem a rendszer, hanem az észszerűtlenség ellen. Ezt kifejtem bőbebben:

Sok velem egykorún mosolygok magamban, amint leül az iskola udvarán a földre (minden esetben törökülésben), felvesz egy szomorú, meg nem értett művészi arckifejezést, és elkezd gitározni egy 3 akkordbó álló nyálas-szerelmes számot. Nos , az ilyen diák bizonyos szempontból lázad. És ez a lázadás abban nyilvánul meg, hogy nem használja ki az iskolai berendezés nyújtotta kényelmet, hanem leül a porba, mert így látta a youtbe-os tinisztároktól. Véleményem szerint az efféle dolgok ostobaságok. Ha az ember áthág bizonyos társadalom által felállított, akár íratlan szabályokat, azt meggyőződésből, okkal, és céllal tegye, és ne azért, hogy kitűnjön a normális és normálisan viselkedő emberek közül. Egy igazi lázadás lényege (nem forradalomra gondolok, csak egy szabály megszegésére), megállja a helyét akkor is, ha szavakba öntjük. Az előbb leírt viselkedés mefogalmazba így szól: "A földre ülök le, pedig van szék, csak azért, hogy az emberek megnézzenek". A lázadást szent dolognak tartom. Nem szabad meggyalázni azzal, hogy hiába szítjuk. A forradalom nem l'art pour l'art dolog. Gondolj csak a márciusi ifjakra, volt okuk a lázadásra, és céljuk is volt. A 12 pontban megfogalmazták a követeléseiket, és készek voltak meghalni a szabadságért, egyenlőségért. A mai "lázadók" képesek lennének meghali az elveikért? A válasz nem. Mert nincsenek elveik. Nincs semmilyen szent dolog a szemükben, amit érdemes lenne védelmezniük. Semmit sem tarzanak értékesebbnek a kis értéketelen életüknél.

Azt hiszem a mai fiatalság egyik legnagyobb problémája, hogy nem olvas. Nem is taglalom, hogy miért nem, hogy mi mással tölti az idejét, vagy, hogy mi lesz ennek a következménye. Nem foglalkozom olyanokkal, akik nem tudják, hogy ki írta a Rómeó és Júliát (nem túlzok, tényleg ismerek olyant, aki nem tudta). Vegyük azokat akik tudják, és nem csak ezt, hanem sok más dolgot is, vagyis az értelmeseket. Szomorú, hogy értelmesnek kell nevezni egy minimális általános műveltséggel rendelkező embert... De mindegy. Mi lesz velük?

Sokat gondolkodom azon, hogy egy okos, művelt ember élete boldogabb-e egy buta ember életénél, vagy pedig ellenkezőleg. A Biblia így ír erről: "... a sok könyv írásának nincs vége, a sok tanulás fáradságára van a testenek". Tehát a Szentírás úgymond fársztó dologank mondja a tanulást. A tudással az embernek nem csak a lexikális ismeretei nőnek, hanem bővül a látásköre, és nagyobb lesz a felelőssége. Egy tanult embernek nyilván fárasztó lehet látni a világban történő idiótaképzést. Ezzel szembem egy buta, szűk látókörű ember nem érti, hogy mi történik körülötte, értelemszerűen nem is izgatja magát semmi miatt. Éli a földhözragadt életét, aztán meghal, és nem hagy maga után semmit. De sokszor jobban el lehet mondani róluk, hohy boldogok. Nem is nemm jó szó a boldog, inkább nyugodtabbak, vidámabbak. De mégis megéri értelmesnek lenni, a nagy művészek, gondolkodók, udósok, akiket gyakran üldöztek, vagy nem értettek meg, vajon cseréltek volna egy paraszttal? Egy buta emberrel? Nem. Az ember nem adhatja el az értelmét a nyugalomért. Még ha megtehetné sem! Szerintem az értelem fontossbb a boldogságnál. Az értelem nélküli boldogság a tudatlanságra, butaságra épül, vagyis az alapja tudás hiánya, az alap pedig nem lehet valami hiánya, a semmire nem lehet építeni. Így a buták vidám élete csak illúzió, tartalmatlan lufi.

Bocs a helyesírási, hibákért, de tablettről írok...

Ha szabad a véleményeteket kérném. Milyen a stílus, meg a tartalom?

Köszi a válaszokat!