Mi a véleményetek erről a részletről, mit javítsak rajta, hogy rémisztőbb legyen?

Úgy látszik, hogy nem csak a főszereplőt zavarta meg a vér látványa, hanem engem is, hogy erről próbáltam írni. :D

#1 Köszönöm a biztatásodat, jól esik! Ez a rész körülbelül a történet harmadánál történik, és kicsit jobban bemutattam már őket az eddigi részekben - de mivel azok nincsenek itt, ezért nem is hivatkozhatok rájuk. :)

#2 Köszönöm a jó tanácsokat, rengeteget segítettél! Nagyon hálás vagyok, még egyszer köszönöm. Azonnal hozzá is fogok a javításhoz, fontos dolgokra hívtad fel a figyelmemet. Éreztem én, hogy kurtácska ez így, csak magamnak nem tudtam megfogalmazni, hogy mi a gond. Nem számítottam ilyen részletes válaszra, ezért nagyon örülök, mert mikor ilyen visszajelzéseket kapok, mindig érzem, hogy egy picit fejlődök.

Ebből a részletből nem derül ki, de itt bérgyilkosokról van szó, akik eddig együtt dolgoztak (akik napközben felszolgálók). Zaritha a vezetőjük, de ő már nagyon öreg, és alig bír járni. Ezt mondjuk nem ártott volna leírnom a kérdés végén :D

Még egyszer köszönöm mindkettőtöknek a választ!

Javítottam, ilyen lett:

Morogva próbálja lefejteni magáról Gemma és Katy szorító karjait, és úgy néz a két lányra, mint két idegesítő, kellemetlenkedő kölyökkutyára. Azonban hiába vergődik, Katyék elszántan csimpaszkodnak a karjába, így mozgásképtelenné téve őt.

Teszek egy tétova lépést feléjük, mert szeretnék véget vetni a dulakodásnak, ugyanakkor nem tudom, hogy pontosan mit is szándékozok tenni. Hiszen nem hagyhatom, hogy Romi megölje Zarithát, ugyanakkor segítenem kellene vörös barátnőmnek kiszabadulni.

Dea elsiet mellettem, orromat megcsapja izzadságának kesernyés illata. Azt hiszem, hogy ő majd segít szétválasztani a küzdőket, ezért felbátorodva követem őt.

- Eresszetek! – nyögi Romi, hangjából árad a gyűlölet. Zaritha egykedvűen nézi támadóját, olyan érzésem támad, hogy számított Romi kirohanására. Ráncos kezét az oldalán lógó kard markolatán pihenteti, majd előhúzza a fegyverét, és a vörös lány szíve fölé illeszti a hegyét. Romi kikerekedett szemekkel néz hol a pengére, hol Deára.

Oldalra lépek, hogy jobban láthassam Dea arcát, melyen sötét árny fut át. Szeméből haragot és ijedtséget tudok kiolvasni, rémületet, melyet amiatt érezhet, hogy Romi veszélyben van. A feje fölé emeli a kardját, és a mozdulatra csak Zaritha figyel fel.

Lassú vagyok. Lassan értem meg Dea szándékát, lassan nyílik kiáltásra ajkam, lassan lendítem felé a karjaimat, hogy megállítsam őt. Mire felocsúdok, már nem tudok mit tenni.

A kard lesújt, és elválasztja Zaritha fejét a nyakától. Vérszag tölti be a levegőt, undorító, kesernyés bűz, melytől felfordul a gyomrom. A fej tompán puffan a földön, majd elgurul. Az ősz tincsek hamarosan magukba szívják Zaritha és Gwaen vérét, a látványtól hányingerem támad.

Katy sikolya betölti az istállót. Elengedi Romit és a holttest mellé térdel, majd zokogva rázni kezdi azt. A nyakból lüktetve folydogáló vér vörösre festi Katy szoknyájának szegélyét, és összemocskolja a kezét is.

- Nem, nem, nem – ismételgeti hisztérikusan. Gemma hitetlenkedve mered Zaritha levágott fejére, és lazuló szorításából Romi könnyedén kitépi magát.

Csak álmodom. Lehetetlen, hogy ez megtörténjen.

Romi Dea nyaka köré fonja a karjait, és a vállába temeti az arcát. A szőke lány jobb kezével megnyugtatóan simogatja a hátát, bal hüvelykujjával pedig a tarkóját cirógatja.

- Sosem engedtem volna, hogy bántson – súgja neki, mire Romi összerázkódik, és még erősebben öleli magához Deát.

Csak egy rossz álom. Mindjárt felébredek otthon, az ágyamban, a reggeli napsütés beragyog majd az ablakon, és a levegőt frissen sült kalács illata tölti majd meg.

Illat. Szag. A halál bűze kúszik fel az orromba, és ez minden másnál valóságosabb.

Gemmára nézek, aki üveges tekintett álldogál. Hallom Katy fel-feltörő, keserves sírását, Romi hüppögését, Dea csitító szavait és a saját értetlen szuszogásomat, de Gemma nem ad ki hangot.

Pillantásom önkéntelenül is Zaritha testére téved, de elfordítom a fejemet, mert a látványtól öklendezni kezdek.

Halott.

Hátratántorodom. A világ forogni kezd velem, ezért inkább lassan leereszkedek a földre. A talajra teszem a tenyeremet, érzem, hogy az istállóban leszórt szalma nedves és csúszós a vértől. Behunyt szemmel négykézlábra ereszkedem, és nyöszörögve próbálok minél messzebbre jutni, ám csak pár métert tudok megtenni, mert öklendezni kezdek. Keserű, epés ízt érzek a számban, és hamarosan a földön lévő vér a gyomrom tartalmával keveredik. Mar a torkom, és az erőlködéstől könnyek csípik a szememet, és én a maradék figyelmemet arra összpontosítom, hogy ne hányjam le magamat.

Mikor végre sikerül abbahagynom, megtörlöm a szám szélét, és körbenézek. Romi épp kibontakozik Dea karjai közül, és egy csókot nyom annak homlokára. Előreszegezik a kardjukat, majd Dea Gemma, Romi pedig Katy felé indul el, hogy végezzenek velük. Megpróbálok feltápászkodni, de remegő térdeim nem engedelmeskednek az akaratomnak és összerogyok.

Gemma csendesen várja Deát, és nem reagál semmit a fenyegetően közeledő társára. Még mindig némán bámulja Zarithát.

Gemma vet még egy utolsó, értetlen és szomorú pillantást Deára. Bízott benne, a barátjának hitte, de most őt is le fogja fejezni.

Összekulcsolja a háta mögött az ujjait, és lehunyja a szemeit. Látom rajta, hogy nem akar küzdeni. Gyorsan éri a halál, Dea láthatóan nem akarja, hogy szenvedjen. Minden bizonnyal az egyetlen célja az, hogy végezzen a szemtanúkkal, és szó sincs személyes bosszúról vagy bármi hasonlóról. Zaritha esete más volt, ott Romiért gyilkolt.

Meghalunk.

Összeszedem minden erőmet, és elkúszok a falig, majd ülő helyzetbe tornázom magamat. Halkan zihálok, és érzem a számból áradó, fanyar bűzt.

Romi előreszegezi a kardját, majd a penge Katy bordái közé csúszik. A szőke lány felhördül, és próbál talpra állni, de Romi lényegében Zaritha testéhez szegezi őt a kardjával. Teljes testsúlyával ránehezedik a markolatra, mire Katy felsikít. Halálsikoly ez, éles és keserves, egy utolsó könyörgés az életért.

Meghalunk.

Talpra állok, most nem esek össze.

Kínozza őt, amiért hátráltatta.

Előhúzom a tőrömet, és közelebb araszolok. Dea észreveszi a kezemben villanó pengét, ezért ellép Gemma testétől, és védelmezően Romi elé áll.

Ő nem tudja, hogy én nem Romit akarom megölni, hanem Katy szenvedéseinek akarok véget vetni. Nem számít, már semmi sem számít.

Ernyedt ujjaim közül kicsúszik a tőr, és a szalmára esik. A kezembe temetem az arcomat, és tenyeremet jó erősen az orromhoz nyomom, hogy ne érezzem az elmúlás szagát. Csukott szemhéjaim mögött sötétség honol, melybe boldogan menekülök.

Hallom, ahogy Dea léptei alatt ropogva megtörnek a szalmaszálak. Lassan közeledik, egyáltalán nem tart tőlem.

Nincs is miért.

Halottak. Nincsenek többé, és engem is mindjárt megölnek.

Suhogás hangja üti meg a fülemet, mire kilesek az ujjaim közül.