Mit gondoltok erről a kis részletről? Abból a regényből való, amin most dolgozom.

Delion szigete másnap reggel, vastag pára mögül bukkant elő a horizonton. Talpalatnyi föld volt a tenger pusztaságán, melyen a rajta élő papok halászatból tartották fenn magukat. A talajt bokrok és sziklák uralták, kivéve a partvidéket, ahol hófehér homok ragyogott a tűző napsütésben. A kopár hegynek az árnyékában, ami a sziget fölé emelkedett, alig néhány fa húzódott. Tetején ott magaslott az Agorathion nevű szentély, büszkén és fenségesen. Faragott oszlopai olyan sűrűn sorakoztak egymás mellett, hogy ezek alkották az oldalfalakat. A köztük lévő réseken keresztül átfújt a szél, halkan fütyülő zenét játszva odabent. Az egész térségben ismerték legendáját, mi szerint ezen a szent helyen győzték le az istenek a Káosz erőit, majd osztották fel maguk között a világot.

A templomot állítólag egy hérosz, Néreon építette, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy halála után elfoglalhatta helyét az istenek hegyén. A történet szerint egymaga legyőzte az Oktoreusz nevű szörnyet, mely behatolt Lüpia víz alatti palotájába és fogságba ejtette a tenger istennőjét. Oktoreusz a Káosz gyermeke volt, így méltó ellenfélnek bizonyult bármely isten számára. A Sötét Erőt birtokolta, abból született, hatalmában állt parancsolni minden vízi lénynek, főleg a polipoknak. Lüpia elfogásával a tenger rendje felborult, szörnyű vihar támadt a felszínen és félő volt, hogy ez a gigászi vízmennyiség kilép medréből, elárasztva a szigeteket és a szárazföldeket. Néreon ezt nem hagyhatta, ezért leszállt a tengerfenékre, ahol megküzdött ádáz ellenfelével.

A hérosz kiváló úszó volt, akár egy óráig is vissza tudta tartani a levegőt. Miután felnyársalta ellenségét, kiszabadította az istennőt, aki látván, hogy szépségével elbűvölte a férfit, felajánlotta magát neki, mint feleség. Néreon természetesen elfogadta az ajánlatot, s hogy elnyerje az istenek áldását is, megépítette tiszteletükre az Agorathiont.

Ezernégyszáz lépcső vezetett fel az épülethez, amit a papok fáradhatatlanul, naponta megmásztak. Gyakran érkeztek zarándokok a szigetre, ahol mindig szívesen fogadták a vendégeket, ám ezúttal a békés papok helyett két darab, fekete vitorlás fogadta a látogatókat. Nagy méretű gályák voltak, fedélzetükön külön-külön elférhetett legalább száz ember. Ez a két hajó jelentette az előőrsét annak a hatalmas flottának, mely úton volt, hogy lerombolja a Márvány-tenger partjain kialakult királyságokat...