Ti milyen könyveket olvastok/olvasnátok szívesen?

A fantasy a szívem csücske, lehet az urban fantasy vagy sword and sorcery. A romantikus könyveket nem szeretem.

Ami baromira idegesít, az az, amikor a női főszereplő egy természetellenesen tökéletes lény. 50 kilós kamaszlány NEM fog rommá verni ey 90 kilós, 30 éves, gyakorlott katonát. Egyszerűen nevetséges. Az olyan könyveket szeretem, ahol a női karaktereknek is vannak hibáik, nem legyőzhetetlenek és nem érinthetelenek. Igen, nőkkel is történnek rossz dolgok, mi is meg tudunk halni, stb. Sőt, gonosz, kegyetlen nők is léteznek ls NEM kell mindig a kifogásokat keresni, hogy mentegessük őket. Nem szeretem, ha mindig arra van fogva minden, hogy jajj, egy férfi rosszul bánt a szegény lánnyal, ezért lett gonosz.

Szeretem a jól felépített világokat vagy különlegesebb körülményeket. Leigh Bardugo Grisha sorozata (ami amúgy kicsit kamaszos nekem) pl. Oroszországra épülő fantasy. Vagy a szerintem méltán népszerű A Song of Ice and Fire is érdekes, mert ott meg egyszerűen hatalmas a világ és nagyon kidolgozott. Engem nem zavar, valami ennyire részletes.

Nem szeretem a manipulatív történeteket. Sem akkor, ha tipikus sírós (pl. Jodi Picoult, John Green, Markus Zusak), mert mondjuk szegény zsidókról szól, vagy rákos gyerkekről, vagy valami más bromi szomorú dologról, sem pedig a direkt minél borzalmasabb dolgokat leíró, kínzás pornóról.

A mitológiai lények, istenek, stb. nálam általában plusz pontot jelentenek, főleg, ha kevésbé ismertek, nem a vámpír-vérfarkas-szellem körből valóak. Mondjuk itt kell egy csomó kutatás, de gondolom erre már felkészültél lelkiekben.

A jó hős nem tökéletes ember. Lehet jó ember, de legyen valamilyen jellemhibája. Nem szeretem a fekete-fehér karaktereket. Most megint as ASoIaF-t fogom emlegetni, mert az ismert, vlószínű érteni fogod, miről beszélek. Itt pl. Tyrion ilyen. Egy jó eszű, alapjában nem rossz ember, de tesz rossz dolgokat. Iszákos, prostikhoz jár, az ellenségeivel elég csúnyán el tud bánni, de ettől még vannak nagyon szimpatikus vonásai.

Idegesít, ha túl virágos a nyelvezet, mikor a történet nem igényli. Nem szeretem a nagy szavakat egy egyszerű jelenet leírásakor, valahogy olyan butácska, mintha az író többnek akarna látszani, mint ami.

Szia!

Író vagy? Én is szeretek írni, bár csak rövid ideje csinálom, és egyelőre teljesen megelégszem, ha egy épkézláb novellát összerakok.

Na de a témára térve: Utálom a nyálas, szájbarágós könyveket, amik mindent leírnak, mindent elmondanak 825-ször, még azt is, hogy a főhősnek milyen színű az alsóneműje, aminek egyébként semmi előremozdító szerepe nincs, de az író - talán feltételezi, hogy az olvasó analfabéta, és nem tud semmit elképzelni?? - kényszert érez rá, hogy még azt is megemlítse, hogy xy 86°-ban behajlította a kisujját.

A másik,amit már említettem, az a csöpögős nyálcsorgatós sztorik, amiben egymásba szeretnek, utálják egymást, megint szeretik, megint megcsalják, és így megy ez 1000 oldalon keresztül. Meg amúgyis ezeket már 67854 variációban megírták.

Rátérve arra, hogy miket szeretek olvasni: Az olyan könyveket, ahol az író teret hagy annak, hogy az általa alkotott világot az olvasó a saját maga, képzelete szerint lássa, én azért szeretem ezt, mert sokkal jobban a magaménak érzem. A másik, hogy ne egy szerelmi szon fusson, a romantika felőlem ki is maradhat belőle, vagy legalábbis legyen mellékes.

Amit még szeretek, az az, amikor az író nem egy "szent karaktert" választ főhősnek, akiről már az első oldal után tudod, hogy ő a megtestesült jóság, aki megmenti a világot. Én személy szerint olyan karakterekről szeretek olvasni, akik nem mindennapiak, fel lehet őket deríteni, és mindig valami új énüket megismerni. Nem azt mondom, hogy legyen a poklok legmélyebb bugyrában született sátán, csak különleges. Legyen nekikiindulópontnak egy egyszerű, átlagos célja, és utána azt a célt csavard meg kétszerfűszerezd meg, és amikor már az ember azt hinné, hogy a csúcsnál már nincs följebb, akkor borítsd föl befejezésnek azt a tálcát, amin addig sütögettél, hogy az rendesen eltiporja az olvasót és hatása legyen rá. És még valami: Hogy egy valóban szép történetet írj, dramatizáld túl. Legyél brutális és kegyetlen, írj egy súlyos történetet, ha kell legyen megdöbbentő és elborzasztó, de amikor az olvasód eljut az utolsó mondatig,akkor egy olyan történet álljon össze a fejében, ami gyönyörű. :)

Előző válszoló vagyok!

A vége felé azt akartam írni, hogy NE dramatizáld túl, csak véletlenül kimaradt és most tűnt föl.